ZOOROPEEurópa állatkertjei
ZOOlogical Gardens of EuROPE
KIS ÁLLATKERT, SOK RITKASÁG
A Jihlavai Állatkert
Írta: BOROS TAMÁS
2020
Fényképezte: BOROS TAMÁS és SVÁBIK KRISZTIÁN
2018 és 2014
Feltöltve: 2020. április 12.
Csehország az állatkertek kedvelőinek számtalan lehetőséget kínál a szebbnél szebb állatbemutatók sorával. Van azonban egy kis állatkert, amely mind a laikusok, mind a szakemberek számára különleges: az ide látogatók szinte kivétel nélkül nagy elismeréssel nyilatkoztak róla, a fajlistát böngészve pedig egyértelművé vált, hogy csehországi állatkertes túránk elengedhetetlen állomása kell, hogy legyen a Prágától 130 km-re délkeletre fekvő Jihlava állatbemutatója.
Csehszlovákiában – ahogy sok más szocialista országban is – az 1950-es években az állam egyik jellemző tevékenysége volt a nép szabadidejének irányítása, a rendszer számára elfogadható, biztonságos irányba terelése. Sorban nyíltak a kultúrházak, ifjúsági központok, klubok, és többek között állatkertek is: ebben az időszakban alapítottak Bajmócon, Olomoucban és Ostravában is egy-egy állatbemutatót. Jihlavában az állatkert története egy kis állatsarokkal indult, ahol az érdeklődő gyerekek rókával, mosómedvével, kecskékkel találkozhattak, ráadásul teljesen ingyen. Az állatsarok hamar igen népszerű lett, így rövidesen kinőtte a rendelkezésre álló területet. Az új helyszínként a Jihlávka-folyó völgyében fekvő szabad területet szemelték ki, ahol már korábban is tartottak fácánokat, így 1957-ben megalakult a Kulturális és Szabadidő Park. A bemutatott fajok száma gyorsan bővült: tevék, papagájok, fácánok érkeztek. Egy cirkusztól megvásárolták a kert első oroszlánját, és sikerült hozzájutni egy korábban filmforgatásokon használt, majd nyugdíjazott medvéhez is. Felvetődött a hivatalos állatkertté alakulás gondolata is, azonban ezt az akkori Oktatási és Kulturális Minisztérium nem támogatta. A bemutatót folyamatosan fejlesztették, azonban a tervezés ad hoc módon, spontán ötletek alapján, minden koncepciót nélkülözve történt, így a megépülő tartóhelyek gyakran nem bizonyultak ideálisnak a bennük élő fajok számára. A helyzet odáig romlott, hogy az 1960-as években felvetődött a teljes megszűntetés gondolata is. A Prágai Állatkerttel együttműködve felmérték a lehetőségeket, és a kilátásokat pozitívnak ítélték meg. Kidolgoztak tehát egy tervet az intézmény megújítására és fejlesztésére. Megkezdődött az állatkert addigi történetének leggyorsabb fejlődése: számos új faj érkezett, többek között nilgauk, zebrák és tigrisek. Fejlesztették a gazdasági épületeket, megoldották az állategészségügyi ellátás főbb problémáit, saját takarmányállat-tenyésztő állomást hoztak létre. Végül 1982-ben sikerült a nagy lépés: az intézmény hivatalosan is megkapta az állatkert minősítést, majd nem sokkal később, 1994-ben az itt folyó szakmai munka bizonyítékaként az EAZA tagságot is. A fejlődés azóta is töretlen, 2011-ben pedig elkezdődött az állatkert történetében talán legnagyobb előrelépést jelentő Öt kontinens állatkertje nevet viselő projekt, melynek keretében 2013-ban átadásra került az Ausztrál Farm, majd az Afrika-szavanna bemutatója, végül 2015-ben a Trópusi Pavilon átadásával zárult.
Az állatkert jelenlegi területe meglehetősen kicsi: mindössze 9 hektár (remélhetően az állatkerttel határos, jelenleg üresen álló épületnek otthont adó területet rövidesen sikerül a kerthez csatolni), és fajszám tekintetében se kiemelkedő, jelenleg 200 körül alakul. Azonban a kifutók kialakítása, a kiválasztott fajok kiválasztása nagyon is figyelemre méltó: a szűkös területi adottságokból adódóan az igazán nagy testű állatok hiányoznak a gyűjteményből, így se elefántot, se orrszarvút nem találunk a fajlistán, az egyetlen kivétel talán a zsiráf. Ennek ellenére a fajkészlet cseppet se nevezhető unalmasnak, sőt: nagyon sok, a természetben veszélyeztetett, vagy állatkertben ritka fajt tartanak, vagy a közönségkedvenc fajok közül a ritkábban látható alfajok képviselőit választották ki, így zoológiai szempontból az állatkert igazi gyöngyszemnek számít. A kifutók egyike se monumentális, de a benne élő fajok igényeinek szinte minden esetben tökéletesen megfelelnek, legtöbbször nem rácsok, hanem vizes- vagy szárazárok, illetve páncélüveg határolja őket, így a látogatókat semmi nem zavarja az állatok megfigyelésében és fotózásában. Mindent összevetve mind a látogatók, mind a szűkebb szakmai közösség körében nagyon kedvező megítélése van az állatkertnek.
Az Állatkert bejárata
Az állatkert több, egymástól elkülönült területegységre bontható, melyek csak részben követik akár az állatföldrajzi, akár a rendszertani szemléletű elrendezést. A 2005-ben épült, afrikai stílusú, patkó alakban fekvő főbejárat épülete ad otthont a vendéglátóegységeknek (ahol igen szimpatikus módon állatkertes pohárban lehet sört kérni) és az ajándékboltnak. A 2013-ban átadott, az állatkerthez utólag csatolt területen elhelyezkedő Afrika-szavanna központi eleme az afrikai kunyhót mintázó épület, melyhez két nagyobb külső kifutó csatlakozik. A nagyobb kifutó afrikai patások társaskifutója, melynek lakói recés zsiráfok (Giraffa camelopardalis reticulata), nagyszarvú mocsáriantilopok (Kobus megaceros), síksági nyalák (Tragelaphus angasii) és afrikai marabuk (Leptoptilos crumeniferus). A másik férőhely nagy csapat Burchell-zebrának (Equus quagga burchellii) ad otthont. A házban található kisebb belső kifutókban olyan fajokat mutatnak be, mint az állatkerti különlegességnek számító homoki macska (Felis margarita), a sivatagi róka (Vulpes zerda) és a Kirk-dikdik (Madoqua kirkii). Az épületbe vezető folyosón figyelemre méltó éjszakai bemutató működik, olyan kiemelkedő fajokkal, mint a Garnett-óriásfülesmaki (Otolemur garnetti), a szenegáli törpefülesmaki (Galago senegalensis) vagy a madagaszkári ugrópatkány (Hypogeomys antimena). Az épület melletti, alacsony fallal határolt kifutórendszerben szurikáták (Suricata suricatta) élnek. A közelben található két, sajnos napfényben meglehetősen zavaróan csillogó dróthálóval borított kifutóban három majomfaj képviselői laknak: üstökös mangábék (Lophocebus aterrimus), királykolobuszok (Colobus polykomos) és az igazi állatkerti ritkaságnak számító Lowe-cerkófok (Cercopithecus lowei). Sajnos mivel három fajra esik két kifutó, az állatok jelenleg felváltva használják azokat. Az Afrika-szavanna bemutatót az állatkertben igen ritka, jelenleg csak három európai állatkertben bemutatott arab csíkos hiénák (Hyaena hyaena sultana) alacsony fallal határolt területe zárja.
Recés zsiráf (Giraffa camelopardalis reticulata) © Svábik Krisztián
A következő régió Ausztráliába kalauzol bennünket. A terület központi egysége az Ausztrál Farm épülete, melyhez körben kisebb-nagyobb kifutók és röpdék kapcsolódnak. A kengurukat a vörös óriáskenguruk (Osphranter rufus) és az ecsetfarkú patkánykenguruk (Bettongia penicillata ogilbyi) mellett az igazi különlegességnek számító új-guineai filanderkenguruk (Thylogale brunii) képviselik. A farmépületben kapnak helyet az állatok belső férőhelyei: a kengurukra például egy függönyt félretolva vethetünk egy pillantást. Meglehetősen érdekes a szintén ritkaságszámba menő aranyhasú mocsáripatkány (Hydromys chrysogaster) elhelyezése, mely egy fürdőszoba berendezését utánozza, aprócska medencével. Őszintén szólva az emberi lakókörnyezetet imitáló berendezés kevésbé nyerte el a tetszésemet, személy szerint jobban szeretem a természetesség illúzióját keltő kifutókat, de ez nyilván ízlés kérdése. A közeli különálló, kis házhoz csatlakozó kifutó lakói egykor foltos erszényesnyestek (Dasyurus viverrinus) voltak, jelenleg ezt a fajt már nem tartják Jihlavában. Helyükön a szintén nem túl gyakran bemutatott közönséges rókakuzuk (Trichosurus vulpecula) láthatóak.
Új-guineai filanderkenguruk (Thylogale brunii) © Boros Tamás
A Dél-Amerika régió az állatkert hagyományos bemutatói közé tartozik. Az Ausztrál Farm közelében egy keskeny ösvényt követhetünk, mely az erdei kutyák (Speothos venaticus) zöld lemezekkel határolt, két részre választható kifutója mellett vezet el. Közben vethetünk egy pillantást az uráli baglyok (Strix uralensis) röpdéjére is. Az ösvény a Dél-Amerika régió központjába vezet bennünket. Alacsony fallal körülvett kifutóban guanakók (Lama guanicoe) és Darwin-nanduk (Rhea pennata) élnek. Szomszédjaik, a törpevízilovak (Choeropsis liberiensis) természetesen nem az Újvilágot képviselik, kakukktojásként vannak jelen a régióban. Nagyon érdekes a gyapjasfejű tamarinok (Saguinus oedipus) elhelyezése: a belső férőhelybe vezető ablakokon keresztül szabadon kijöhetnek a látogatók közé, semmiféle fizikai akadály nem akadályozza mozgásukat, mégse távolodnak el messzire kijelölt lakhelyüktől, csak a környező kis fákat és cserjéket használják. A Dél-Amerika részleg központi eleme a 2005-ben átadott, mexikói tanyaépületet utánzó Hacienda Escondido, mely korábban az Amazonas pavilonnak adott otthont. Az épület láttán kicsit Sergio Leone westernfilmjeiben érezhetjük magunkat. A házban jelenleg is Dél-Amerika faunájába nyerhetünk bepillantást. Számos karmosmajomfaj – így ezüstös selyemmajom (Mico argentatus), törpe selyemmajom (Cebuella pygmaea), arany oroszlánmajmocska (Leontopithecus rosalia) és Goeldi-tamarin (Callimico goeldii) – mellett kubai orrszarvú leguánok (Cyclura nubila nubila), fehérarcú sakik (Pithecia pithecia) és Linné-kétujjúlajhárok (Choloepus didactylus) láthatóak itt üvegfalú, szépen berendezett férőhelyeiken. Egy nagyobb akváriumban ráják és nagy vagy Altum-vitorláshalak (Pterophylum altum) úszkálnak. Az esőerdei hangulatot erősíti a látogatói ösvényt borító vastag, a talpunk alatt besüppedő fakéregzúzalék-réteg, melyet időnként mesterséges trópusi zápor öntöz meg. Az épület oldalában található kifutóban szirti tengerimalacok (Kerodon rupestris) láthatóak. Az épület előtti kifutóban egy állatkertekben ritkán látható faj, a mindössze hét európai állatkertben bemutatott Chaco-pekari (Catagonus wagneri) kis csapata él. Ezt a természetben is veszélyeztetettnek számító fajt (egy néhány éves, nem túl sikeres időszaktól eltekintve 1977-78 között) mindössze 2012 óta tartják Európában, a jelenlegi állomány a Tierpark Berlin Amerikai Egyesült Államokból származó, jól szaporodó állatainak leszármazottja. A Dél-Amerika bemutatóhoz tartozik a kissé távolabb elhelyezkedő, Paraná Delta nevet viselő madárröpde, melybe a látogatók is besétálhatnak, és akadály nélkül figyelhetik a hóbatlákat (Eudocimus albus), skarlát íbiszeket (Eudocimus ruber), illetve a köztük szaladgáló vöröskezű tamarinokat (Saguinus midas), de az Újvilágot jeleníti meg a trópusi házhoz csatlakozó, tágas, füves kifutó is, melyen dél-amerikai tapírok (Tapirus terrestris) osztoznak vízidisznókkal (Hydrochoerus hydrochaeris) és Magellán-ludakkal (Chloephaga picta).
Arany oroszlánmajom (Leontopithecus rosalia) © Boros Tamás
Igazán érdekes fajokkal találkozhatunk az Ázsiának szentelt bemutatóban, melynek központjában a gibbonok háza és kifutója, az Ázsiai Pavilon áll. Az állatkert aranyarcú gibbonok (Nomascus gabriellae) nagyobb csapatát tartja, e sorok írásakor nyolc példány él a két, érdekesen kialakított kifutóban: a férőhely vázszerkezetét vastag fatörzsekből alakították ki, melyre dróthálót feszítettek. A házat a kert egyik legérdekesebb, és talán legnagyobb állatkerti ritkaságnak számító szőrös babiruszákkal (Babyrousa babyrussa) osztják meg. A jelenleg mindössze kilenc európai kertben bemutatott állatokat ráadásul szaporítani is sikerült: 2018-ban jött a világra az első malac. Anny Rose jelenleg is a kert lakója, apját azonban kicserélték az addig Stuttgartban élő kanra, így jelenleg egy hím és három nőstény él az épület körül kialakított, több részre osztható kifutóban. Érdemes elmenni a naponta tartott nyilvános etetésre, az amúgy nem túl sokat mozgó állatokat ekkor teljes szépségükben csodálhatjuk meg. A közelben adták át 2019-ben egy másik sertésfaj, a visayani disznók (Sus cebifrons negrinus) kifutóját is. Az ázsiai hangulatot erősíti a Hokkaidóról elnevezett japánkert, ahol szépen gondozott parkban sétálhatunk, miközben mandzsu darvakra (Grus japonensis) és pártás darvakra (Anthropoides virgo). is vethetünk egy pillantást. Az állatkert egyik fénypontja – bár talán kissé elfogult is vagyok – a maláj medvék (Helarctos malayanus) Malay Medan nevet viselő, pazarul kialakított kifutója: a domboldalba épült, magasított teraszról megfigyelhető, sziklás, farönkökkel sűrűn berendezett, medencét és vízesést is tartalmazó mini-hegyvidék remek hátteret biztosít a rendkívül aktív medvéknek. A Himalája nevű terület három ragadozónak ad otthont: a kis pandák (Ailurus fulgens) tágas, dús növényzetű kifutót birtokolnak. Rajtuk kívül két nagymacska kapott itt helyet: a perzsa leopárdok (Panthera pardus saxicolor) és a hópárducok (Panthera uncia) külső kifutói szépen berendezettek, jól növényesítettek, jihlavai viszonylatban tágasnak mondhatóak, az üvegablakokon keresztül megtekinthető belsők ezzel szemben aprók, fülkeszerűek, amivel alapvetően nincs is nagy probléma, hisz az említett két macska télen-nyáron használhatja a külső kifutót, azonban ott jártunkkor elgondolkodtunk, érdemes-e ezt a látogatók számára is láthatóvá tenni, és ezzel esetleg felesleges támadási felületet nyújtani.
Szőrös babirusza (Babyrousa babyrussa) © Boros Tamás
Nagyon hangulatos a Matongo nevet viselő, faágakból épült kerítéssel körülvett afrikai falut idéző bemutató, melyet a látogatók 2002-ben vehettek birtokukba. A kis kunyhók az állatok belső férőhelyei és egy éjszakai bemutató mellett - melyben Rodriguez-szigeti repülőkutyákat (Pteropus rodricensis) láthatunk a fordított napszaknak megfelelően aktív állapotban - mosdóknak és büfének is otthont adnak. A gyerekek számára játszótér és állatsimogató is létesült kameruni törpekecskékkel (Capra aegargus hilus). A kunyhókhoz tartozó kisebb, de szépen kialakított kifutókban zebramongúzok (Mungos mungo) és sarkantyús teknősök (Centrochelys sulcata) élnek. A terület egyik végén, sekély vizesárokkal körülvett szigetükön nagy csapat rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus) szűrögeti a vizet.
Az állatkertet bemutató híradások, cikkek talán leggyakrabban bemutatott eleme a Madagaszkárt megjelenítő szigetrendszer. A vizesárkok felett áttekintve szerecsenmakik (Eulemur macaco), vöröshomlokú barnamakik (Eulemur rufus), vörös varik (Varecia rubra) és gyűrűsfarkú makik (Lemur catta) élik mindennapjaikat a szépen növényesített, élő fákat és bokrokat is tartalmazó szigeteken, hangjuk már kora reggeltől betölti a környéket.
Külön egységet nem alkot a régi főbejárat mellett kialakított két vizes kifutó: a borjúfókák (Phoca vitulina) nem túl nagy, de hangulatos és szépen kialakított medencéje, illetve az ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinerea) kifutója. Érdekes volt látni, ahogy a törékenynek látszó kisragadozók nyúltetemmel birkóznak. Korábban a kert rövid ideig Humboldt-pingvineket (Spheniscus humboldti) is gondozott, azonban a teljes állomány elpusztult.
Matongo © Boros Tamás
Nem véletlenül hagytam utoljára a kert számomra talán legérdekesebb csoportját: a macskaféléket. Jihlava tudatosan specializálódott erre a máshol kissé elhanyagolt területre, és számos érdekes macskafajt és alfajt (elsősorban kismacskákat) mutatnak be, különösen, ha összevetjük ezek számát az állatkert viszonylag alacsony összfajszámával. Ezt az irányt a 2018-ban kinevezett új igazgató, Jan Vašák is követni szeretné. Néhány faj már a korábbiakban is említésre került, így az európai ragadozók részlegénél a kárpáti hiúz és a vörös hiúz, a Himalája bemutatóban elhelyezett hópárduc és perzsa leopárd, illetve az Afrika-szavannában látható homoki macskák. Az egykori Oroszlánház helyén kialakított, 1992-ben átadott Ragadozóház további érdekes fajoknak, köztük igazi állatkerti kuriózumoknak ad otthont. A nagymacskákat az állatkertben meglehetősen ritkán látható ceyloni vagy Srí Lanka-i leopárdok (Panthera pardus kotiya) és a súlyosan veszélyeztetett szumátrai tigrisek (Panthera tigris sumatrae) képviselik. Utóbbiból e sorok írásakor egy nőstényt és két, 2018-ban született kölykét tartják. A kölykök apját Brnoból hozták ide „kölcsönbe” a sikeres szerelmi légyott reményében, kötelessége teljesítését követően pedig vissza is térhetett korábbi párjához a brnoi mini-dzsungelbe. A nagymacskák kifutói a Jihlavában megszokottaknak megfelelően nem a legmonumentálisabbak, de a benne tartott állatoknak megfelelőek. Mindkét külsőhöz két-két, egymással összeköttetésben lévő belső tartozik. Köztük találjuk a szerválok (Leptailurus serval) kifutóját. Az épület másik oldalán sajnos meglehetősen aprócska, üvegfalú ketrecekben további állatkerti ritkaságokat láthatunk: a Gordon-vadmacskát (Felis silvestris gordoni) mindössze nyolc európai állatkertben láthatunk, Jihlavában rendszeresen szaporodnak is. A hosszúfarkú macska v. margay (Leopardus wiedii) szintén nem számít a gyakran tartott fajok közé. A kollekciót korábban Geoffroy-macskák (Leopardus geoffroyi) egészítették ki, jelenleg helyükön a leopárdmacska ritka alfaja, a mindössze öt európai állatkertben tartott palawan leopárdmacska (Prionailurus bengalensis heaneyi) látható.
A Ragadozóházzal nem ér véget a macskafélék felsorolása: az Ázsia-részleg közelében hangulatosan kialakított, faburkolatú kifutók sorakoznak, melyek mindegyikében egy-egy kismacskafajt tartanak. A jól strukturált, viszonylag nagyméretű, növényes férőhelyek ideális lakóhelyet biztosítanak a karakáloknak (Caracal caracal), európai vadmacskáknak (Felis silvestris silvestris), mocsári macskáknak (Felis chaus) és a pusztai macskának is nevezett manuloknak (Otocolobus manul). A látogatóktól elzárt területen bengáli leopárdmacskák (Prionailurus bengalensis euptilura) élnek, így a 15 itt látható különböző macskafaj, ill. alfaj az egyik legjelentősebb és leginkább figyelemre méltó ilyen jellegű gyűjtemény Európában.
Arábiai v. Gordon-vadmacska (Felis silvestris gordoni) © Boros Tamás
