ZOOROPEEurópa állatkertjei
ZOOlogical Gardens of EuROPE
MÚLT, JELEN ÉS JÖVŐ KELET-CSEHORSZÁGBAN
Az Olmützi Állatkert II.
Írta: BOROS TAMÁS
2020
Fényképezte: BOROS TAMÁS, MAZÁCS ANITA és SVÁBIK KRISZTIÁN
2018 és 2017
Feltöltve: 2020. október 11.
A kisragadozósorral párhuzamosan találjuk az Eurázsia Szafari kifutósorát, melyre gyalogosan csak innen tudunk vetni egy pillantást. A terület egy még jelenleg is kidolgozás alatt álló koncepció része, mely végül 19 hektáros területet érint majd, és öt nagyobb témavilágot dolgoz fel (Eurázsia, Afrika, Észak-Amerika, Ausztrália, Északi-sarkvidék). A terv szerint ezeket szafariparkszerűen tekinthetik meg a látogatók a kert által üzemeltetett járművel utazva. A projekt első fázisa 2013-ban valósult meg az Eurázsia Szafari megnyitásával, melyet két évvel később követett az Afrika Szafari, végül az Észak-Amerika Szafari csírájaként az egykor főleg kutyaféléket bemutató kifutósor helyén kialakított farkaskifutó átadásával folytatódott 2020-ban: a 1,5 hektáros területen jelenleg egy nyolc tagú, kizárólag hímekből álló falka él. Az Eurázsia Szafari területileg jelenleg a legnagyobb, 17 korábbi kifutó átépítésével valósulhatott meg. Egy nagy közös térben muflonok (Ovis orientalis musimon), vietnámi szikaszarvasok (Cervus nippon pseudaxis), mezopotámiai dámszarvasok (Dama mesopotamica) és bezoárkecskék (Capra aegagrus) élnek, tőlük leválasztott kisebb kifutóban pedig nyugat-kaukázusi kecskék (Capra caucasica), jávorszarvasok (Alces alces), illetve európai bölények (Bison bonasus) láthatóak. Az általam egyébként se preferált szafaripark-érzést (személy szerint szeretek annyi időt tölteni egy állat mellett, amennyit én szeretnék, és nem mozgó járműből nézni és fényképezni az állatokat) jelentősen csökkenti, hogy a jávorszarvasokat és a bölényeket a szafarijárműből is csak kerítésen keresztül lehet megpillantani, ráadásul a mozgó „kisvonatból” szinte lehetetlenség a fotózásuk. Sajnos az utóbbi két fajra gyalogosan is csak nagyon messziről, a nagy kifutó felett áttekintve vethetünk egy-egy pillantást. Maga az utazás a Kalahári Pavilon mellett indul, itt tudunk jegyet váltani, melynek jelenlegi ára 50 cseh korona. A Szafari kezdeti szakasza, Afrika számomra szintén kissé csalódást keltő: valójában két szakaszból áll, az első szakaszon a zsiráfkifutó mellett haladunk el, tehát itt is csak faágakból készült, bár afrikai boma hangulatát utánzó kerítés felett átpillantva látjuk az állatokat, a Rothschild-zsiráfokat (Giraffa camelopardalis rothschildi), majd a második szakaszban a dél-afrikai nyársasantilopok (Oryx gazella gazella) kifutójába térünk be. Bár az antilopok férőhelye nem kicsi, mégsem elég terjedelmes ahhoz, hogy a vadon illúzióját, egy valódi szafariutazás élményét nyújtsa. A dél-afrikai patások egyébként csak késő tavasztól kora őszig láthatóak a kifutóban, a hűvösebb hónapokat egyenként elszeparálva, külön boxokban töltik. A kisvonat útvonala az antilopokat elhagyva aztán a látogatói útvonalon kanyarog egészen az Eurázsia Szafari területéig.
A következő nagyobb egység a sarkvidéki tundra birodalmába enged bepillantást. Az ösvény két oldalán álló, egymással küllemben harmonizáló faszerkezetes épületekhez csatlakozó kifutókban ma rénszarvasok (Rangifer tarandus) és keleti pézsmatulkok (Ovibos moshatus wardi) élnek. Utóbbi tartásának és tenyésztésének komoly hagyománya van Olmützben, a ’90-es évektől látható a faj a kertben, ahol rendszeresen szaporodtak is, a tehén 2015-ös haláláig szinte minden évben született borjú. Az eredeti csapat utolsó bikája 2018-ban pusztult el, így egy kis szünet mutatkozott a faj tartásában, majd 2020-ban érkezett új, fiatal pár.
Nyugat-kaukázusi kecske (Capra caucasica) © Boros Tamás
A Dél-Amerika Pavilon eredetileg 1988-ban hiénáknak és különféle, elsősorban fűtést igénylő kutyaféléknek épült, a betonpanelekből kialakított ház állaga azonban az évek során annyira leromlott, hogy a teljes átépítése és kibővítése mellett döntöttek, és dél-amerikai állatok számára alakították át. Az épülethez három nagyobb külső kifutó csatlakozik: a közönséges mókusmajmok (Saimiri sciureus) és nagy marák (Dolichotis patagonum) otthonába a látogatók üvegpaneleken keresztül nézhetnek be, felülről rozsdamentes acélháló borítja. Az épület bejáratánál Linné-kétujjúlajhárok (Choloepus didactylus) és dolmányos hangyászok (Tamandua tertradactyla) kaptak remek férőhelyet, melyet utóbbiak rendszeres szaporulattal hálálnak meg. A harmadik kifutó lakói a sörényes hangyászok (Myrmecophaga tridactyla). Az épületbe a látogatók is bemehetnek, hogy a viszonylag szűk folyosón sétálva az említett fajok belső férőhelyei mellett a kisebb állatokat is megcsodálják: itt élnek a szürke rövidfarkú oposszumok (Monodelphis domestica) vagy az állatkertekben ritkán bemutatott, Európában öt helyen látható halvány vámpírdenevérek (Phyllostomus discolor).
Dolmányos hangyász v. tamandua (Tamandua tertradactyla) © Boros Tamás
A Ragadozók Pavilonja (az idősebb korosztály számára talán ismerős, azonos című csehszlovák film forgatási helyszíne) történetét tekintve az állatkert egyik legrégebbi épülete, magját 1968-ban adták át, azonban az azóta eltelt idő alatt számtalan átépítésen és bővítésen esett át, a ’80-as években pedig Csehszlovákia legmodernebb ilyen jellegű épületének számított. Ekkor készült el a ragadozók belső kifutóival szemközti oldalon a kisebb-nagyobb akváriumokból és terráriumokból álló kiállítás is. Mai formáját a 2001 és 2003 között végzett átalakítással érte el, amikor is az állatokat a látogatóktól elválasztó rácsokat üvegre cserélték, illetve a ház tetején világítóablakokat helyeztek el. Az eredetileg itt található kisebb terráriumok a Zsiráfházba költöztek, így lehetőség nyílt egy nagy, 42.000 literes tengeri akvárium létrehozására, melyben a fő szenzációt jelentő feketeúszójú szirticápa (Carcharhinus melanopterus) és fehéruszonyú szirticápa (Triaenodon obesus) mellett több mint száz korallszirti hal úszkál. Az épület végében nagyszerű bemutatót alakítottak ki a tompaorrú krokodilok (Osteolaemus tetraspis) számára. A ház fő szenzációját azonban mégis a ragadozók jelentik. Az üvegen át megtekinthető, nem túl nagy, de elfogadható méretű, műsziklával dekorált férőhelyeken binturongok (Arctictis binturong), a jaguár (Panthera onca) normál színű és fekete színváltozata, illetve a berber oroszlánok (Panthera leo leo) élnek. Utóbbi tartása és tenyésztése komoly hagyományokkal bír Olmützben, rendszeresen születnek kölykök, ott jártunkkor is szerencsénk volt egy, a látogatók számára mindössze néhány napja bemutatott kölyökhöz. Az épülethez csatlakozó, üvegtáblákon át megtekinthető külső kifutók sajnos nem túl tágasak, de a lehetőségekhez képest szépen berendezettek. A szibériai tigrisek (Panthera tigris altaica) egy kisebb és egy nagyobb külső kifutót is birtokolnak, melyek közül a nagyobban kisebb medence is rendelkezésre áll, a látogatók számára ablakon keresztül megtekinthető belső férőhelyük a két külső között található. Érdekesség, hogy a hím, Amur „magyar” ősökkel rendelkezik, 2012-ben született Nyíregyházán, akárcsak a 2009-es születésű jaguár, Inti. A Ragadozók Pavilonjától kissé távolabb két további macskaféle kapott helyet. A dél-afrikai gepárdok (Acinonyx jubatus jubatus) tágas, füves kifutóban élnek, sőt már szaporodtak is. Az egyébként vasrácsos kerítéssel határolt férőhely kis nádfedelű kunyhót utánzó, üvegfalú betekintőn keresztül szemlélhető meg igazán zavartalanul. Vele szemben a kárpáti hiúzok (Lynx lynx carpaticus) modern, új kifutója található. Mivel a kerítés a 2019-es vihar során a rádőlő fáktól jelentősen megrongálódott, az állatok egy ideig nem használhatták a területet, mára viszont újra birtokba vehették azt. A közelben találjuk a betonfalú egykori medveárkot, amely a közelmúltban rövid időre újra egykori lakóinak adhatott otthont: két európai barnamedvét (Ursus arctos arctos) koboztak el a hatóságok, miután engedély nélkül hozták be őket az ország területére. A két fiatal állat először a Prágai Állatkertbe került, onnan költöztek Olmützbe, mielőtt továbbutaztak volna végleges helyükre, egy medvemenhelyre.
Berber oroszlánkölyök (Panthera leo leo) © Boros Tamás
Az oroszlánkifutóval szemben egy érdekes szerkezetű, 16 méter magas madárröpdét találunk: a két, ívben meghajlított fémcsőre feszített hálóból készült alkotmány a jelenlegi keselyűröpdéhez hasonlóan nem tartalmaz belső tartóoszlopokat, így a madarak mozgását semmi nem akadályozza. 1978-as átadásakor lakói keselyűk, marabuk és gémek voltak, jelenleg a korábban állatkerti ritkaságnak számító, ma már egyre gyakrabban látható tarvarjak (Geronticus eremita), kígyászkeselyűk (Sagittarius serpentarius), nílusi ludak (Alopochen aegyptiacus), sujtásos fütyülőludak (Dendrocygna bicolor), indiai futókacsák (Anas platyrhynchos f. domestica) és ezüstfácánok (Lophura nycthemera) láthatóak benne.
A Ragadozók Pavilonja mögötti ösvényt követve először a pödröttszarvú kecskék (Capra falconeri heptneri) kifutójához érünk. A viszonylag nagy alapterületű férőhely látogatóktól távolabbi végében mesterséges sziklaépítmény szolgál a kecskék birodalmául, melyet a magasan futó látogatói útról szemlélhetünk. Mellette a vikunyák (Vicugna vicugna) kifutóját találjuk. Sajátos, és némileg kellemetlen megoldással találkozunk a szomszédos kifutóban: a látogatók felé eső részen a struccok (Struthio camelus) láthatóak, a látogatóktól távol, dróthálós kerítéssel és sűrű növényzettel leválasztott területen pedig a kert legizgalmasabb állatainak egyike: a fehérfarkú gnúk (Connochaetes gnou) tenyészcsapata él. Számomra az olmützi állatkert egyik legnagyobb vonzerejét ez a faj jelentette, tekintve hogy bár jó néhány állatbemutatót meglátogattam határon belül és azon kívül az utóbbi években, fehérfarkú gnúkhoz sosem volt szerencsém. Sajnos ebben az esetben is csak alig kivehetően láthattam az állatokat, fotózni pedig a távoli drótkerítésen és sűrű növényzeten keresztül gyakorlatilag lehetetlen, így lekerülhetett ugyan a faj a „bakancslistáról”, de csak némi hiányérzettel. Azt viszont el kell ismerni, hogy a nyugodt körülmények közt tartott gnúk jól szaporodnak, ott jártunkkor is több borjú élt a csordával.
Nagyon hangulatosra sikerült a vörös óriáskenguruk (Osphranter rufus) és az állatkertben viszonylag ritkán bemutatott fehértorkú vagy Parma-kenguruk (Notamacropus parma) közös kifutója: bár sok kertben találkozhatunk olyan megoldással, ahol a látogatók a kenguruk közt sétálhatnak, az meglehetősen ritka, hogy a nagy testű óriáskengurukkal tegyék. A nagy csapat állat láthatóan nyugodtan tűri a közelükben áthaladó tömeget. Természetesen a kifutó mérete azt is lehetővé teszi, hogy a kenguruk számukra biztonságos távolságba vonuljanak a látogatóktól. Kissé „tájidegen” módon – a szintén Ausztráliát képviselő emuk (Dromaius novaehollandiae) mellett - a kenguruk lakótársai feketefarkú prérikutyák (Cynomys ludovicianus): a kis rágcsálók itt is-ott is felbukkannak a békésen heverésző kenguruk között.
Vörös óriáskenguruk (Osphranter rufus) © Boros Tamás
Az Afrika Szafarinál már említett nyársasantilopok és zsiráfok kifutóit gyalogosan is megszemlélve a kert egyik legújabb, 2017-ben átadott létesítményéhez jutunk: a Kalahári Pavilonhoz. A szépen berendezett kifutókban és terráriumokban olyan fajokat találunk, mint a piroscsőrű szövőmadár (Quelea quelea) és a málinkó-szövőmadár (Ploceus cucullatus), a mindig népszerű szurikáta (Suricata suricatta), a fokföldi földimókus (Xerus inauris), a fokföldi szirtiborz (Procavia capensis) vagy a félhomályos megvilágításnak köszönhetően a nappali órákban is jó eséllyel megfigyelhető földimalac (Orycteropus afer). Számos hüllőfaj is él itt természetes élőhelyüket utánzó terráriumokban, említhetném a ritkán látható fokföldi korallkobrát (Aspidelaps lubricus) vagy a mindössze öt európai állatkertben bemutatott sárgatorkú páncélosgyíkot (Gerrhosaurus flavigularis). A legújabb lakó se akárki: 2018 óta ugyanis a méhészborz (Mellivora capensis) mindössze két európai állatkertben bemutatott dél-afrikai alfaja (Mellivora c. capensis) is látható a házban. A ház oldalában több kisebb külső kifutó is helyet kapott.
A Kalahári épületétől nem messze gazdagon berendezett, természetes és mesterséges mászási lehetőségeket egyaránt kínáló, üveglapokkal határolt kifutóban vörösorrú ormányos medvék (Nasua nasua) élnek. A férőhely korábban kis pandáknak (Ailurus fulgens) adott otthont. Nem messze tőlük, dróthálóval fedett röpdében nagy csapat rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus) életében gyönyörködhetünk.
Földimalac (Orycteropus afer) © Boros Tamás
Az állatkert utolsó nagyobb egységét a Zsiráfház és annak környéke képezi. Az épületet 1977-ben adták át, a fő attrakciót jelentő, a ház központi csarnokában elhelyezett zsiráfok mellett az évtizedek során különféle antilopok és zebrák bemutatására is szolgált. A zsiráfok megnövekedett száma miatt az 1990-es években a házhoz új szárnyat építettek, az eredeti épülethez közvetlenül kapcsolódó termet a látogatók egy lépcsősor meghódítását követően belülről is megtekinthetik egy üveges, galériaszerű lelátóról. A Rothschild-zsiráfok (Giraffa camelopardalis rothschildi) csapata látogatásunkkor 13 állatot számlált. Az oldalszárnyakban, látogatók számára nem megtekinthető épületrészekben a már említett dél-afrikai nyársasantilopok (Oryx gazella gazella) téli szállásai mellett mendeszantilopok (Addax nasomaculatus), ecsetfülű disznók (Potamochoerus porcus) és Chapman-zebrák (Equus quagga chapmani) belső férőhelyei találhatók. Az épülethez 2006-ban csatolták hozzá azt a kilátóteraszt, melyről a zsiráfkifutó addig látogatók számára nem látható részére nyílik kilátás. A nem túl mutatós, dróthálós kerítéssel szögletes alakzatban lekerített, betonozott aljzatú zsiráf-, illetve zebrakifutókhoz nagyobb, füves terület csatlakozik, melyet az Olmützben már máshol is tapasztalt módon a két másik kifutó felett áttekintve, nagy távolságból lehet csak megnézni. A Zsiráfház emeletén kicsi, 40 m2-es alapterületű terem ad otthont az eredetileg a Ragadozóházban elhelyezett terrárium-bemutatónak. A számos gyík, teknős és kígyófaj közül külön kiemelném az állatkertben viszonylag ritkán látható Mertens-varánuszt (Varanus mertensi), a gilát (Heloderma suspectum) és a Macklot-vízipitont (Liasis mackloti). Az épület átalakítása 2020-ban is folyik, a korábban madarak bemutatására szolgáló területen is terráriumokat alakítanak ki.
Mendeszantilop (Addax nasomaculatus) © Boros Tamás
