ZOOROPEEurópa állatkertjei
ZOOlogical Gardens of EuROPE
ÁLLATKERTI SÉTA A DRÁVA PARTJÁN
Az Eszéki Állatkert
Írta: NAGY ANTAL
2020
Fényképezte: BOROS TAMÁS 2015, NAGY ANTAL 2016 és 2019, NAGY NORBERT 2019
Feltöltve: 2020. április 26.
Sajnálatos módon Horvátország nem bővelkedik nagy állatkertekben. Bár az országban járva többfelé találkozhatunk akváriumokkal, akvárium-terráriumokkal, apró magánállatkertekkel, sőt, még egy kisebb szafaripark is található Horvátországban, nagyobbacska, klasszikus állatkertből mindössze kettő létesült az államban: Zágráb és Eszék városok állatkertjei.
Az Eszéki Állatkert rövid története és az állatkert napjainkban
Az elmúlt évek során kétszer, 2016-ban és 2019-ben is lehetőségem nyílt meglátogatni az Eszéki Állatkertet. Az Eszéki Állatkert (Zoo vrt Osijek) mind fajgazdagságban, mind bemutatóinak kialakításában elmarad ugyan a nagy nyugat-európai állatbemutatóktól, véleményem szerint azonban egy viszonylag tetszetős és lehetőségeihez képest szépen fejlődő, a magyar közönség előtt kevésbé ismert, országhatárhoz közeli intézményről van szó. Az állatkert Pécstől mindössze 90 km-re, az udvari határátkelőtől pedig csupán egy órányira található, így ideális választás lehet a meglátogatása akkor, ha Magyarország déli részén található lakhelyünk, esetleg nyaralás céljából látogatunk el ide, és egy külföldi kiruccanással is szeretnénk színesíteni kirándulásunk programját, illetve egy eszéki városnézés esetén is vétek lenne kihagyni az állatkert megtekintését!
Az Eszéki Állatkert földrajzi különlegessége, hogy bár az intézmény közigazgatásilag Eszék városához tartozik, a településtől a Dráva folyó választja el. A városból autóval, illetve busszal az állatkert felé indulva először egy hídon kell átkelnünk, majd a Dráva túlsó partján található, mindössze 500 fős Kisdárda településen áthaladva érjük el az állatkert parkolóját. Magyarország felől érkezve, az udvari határátkelőn átkelve érdemes eleve Kisdárda felől megközelíteni az állatkertet. A városból érkezők számára megkönnyíti az intézmény megközelítését az, hogy naponta többször indul kompjárat Eszékről, mely közvetlenül az állatkert bejáratánál található kikötőbe szállítja a gyalogosan, illetve kerékpárral érkező vendégeket.
Az Eszéki Állatkertet 1955-ben nyitották meg a nagyközönség előtt, vagyis néhány évvel idősebb, mint a legelső magyar vidéki állatkertek. Az állatkert kezdeti célkitűzései között már szerepelt háziállatok és hazai vadonélő fajok bemutatása és tenyésztése mellett egzotikus fajok bemutatása, tenyésztése és a szaporulat cseréje más állatkertekkel, kompjárat üzemeltetése, valamint tudományos kutatói munka megvalósítása. Már ekkor felmerült az Akvárium-Terrárium épület felépítésének gondolata.
A kezdeti, szerény állományú állatkert hamar fejlődésnek indult. 1960-ra már elkészült a mai napig üzemelő Majomház, 1972-re pedig a hatalmas Afrika-kifutó. 1981-ben már az állatkert másik nagy állatháza, az Akvárium-Terrárium is fogadta látogatóit. A gazdag állatállományban az évtizedek során egyaránt szerepeltek különböző, ritka majomfajok és patások, rendszeres volt a szaporulat a nagymacskáknál. Az állatkert honlapján az archív felvételeket böngészve egy érdekes társaskifutóval találkozhatunk: 1970-ben közös kifutóban gondoztak nandut (Rhea americana), emut (Dromaius novaehollandiae) és dél-amerikai tapírt (Tapirus terrestris). Az Eszéki Állatkert történelmében kiemelkedő két, nagytestű emlősfaj bemutatása, melyek bemutatóit a kert egykori fő látványosságaiként egymás mellett, a bejárat közvetlen közelségében alakították ki. A zsiráfok (Giraffa sp.) egykor rendszeresen szaporodtak is Eszéken. Az emlősök osztályának másik óriását, az ázsiai elefántot (Elephas maximus) két nőstény, Cica és Suzy képviselte az állatkertben.
Sajnos szomorú eseményeknek nincs híján az Eszéki Állatkert története. A Dráva folyó közelségének hála páratlanul szép helyen fekszik az állatkert, ez az áldás azonban az elmúlt évtizedekben olykor átokká vált: az áradó folyó medréből kilépve többször is elöntötte az állatkertet, pl. 1965-ben, amikor csónakkal kellett kimenekíteni a kert kisebb lakóit a vízből. Bár napjainkban sokkal jobb az állatkert árvízvédelme, áradáskor ma is nagyon nagy a belvíz az intézmény területén belül, elsősorban a tavak vízszintje emelkedik meg ilyenkor jelentősen. Az állatkert történelmének legnehezebb időszaka kétség kívül a délszláv háború ideje, amikor is 1991-ben a magyar állatkertek számos állatot menekítettek meg Eszékről, a háború poklából. A Pécsi Állatkert összesen 41 állatot fogadott be a horvát társintézményből, többek között alföldi zebrák (Equus quagga), jávorantilopok (Taurotragus oryx), oroszlánok (Panthera leo), tigrisek (Panthera tigris) és leopárdok (Panthera pardus) „menekültek“ a háború elől a mecseki állatkertbe. Suzy, a kalandos életutat bejárt elefánt, Veszprémbe költözött. A háború végeztével a Pécsi Állatkertben vendégeskedő állatok visszaköltöztek Eszékre, az ázsiai elefánt tartásáról azonban lemondott az állatkert, így Suzy élete végéig a Veszprémi Állatkert lakója maradhatott.
Az intézmény térképe
Napjainkban alapterületre az eszéki számít Horvátország legnagyobb állatkertjének a maga 11 hektárjával (mely, valljuk be, világszinten nem tartozik a nagy alapterületű, hasonló intézmények közé). Az állatgyűjtemény nem nagy, jelenleg közel 80 állatfaj mintegy 650 példánya látható az állatkertben. A gyűjtemény legnagyobb részét az emlősök és a halak teszik ki. Bár összességében kevés állatfaj látható az intézményben, a bemutatott fajok közül többre is jellemző, hogy igen nagy egyedszámú csapatokkal találkozhatunk az állatkertben sétálva, ez elsősorban a különböző patásoknál szembetűnő. Az Eszéki Állatkert a régmúlt idők gyakorlatának megfelelően elsősorban rendszertani csoportosítás szerint mutatja be állatait, bár ezt a koncepciót nem mindenhol tudták követni, így néhány helyen kivételek is akadnak. Az állatkert jelenleg kandidál az EAZA-tagságra, pénz hiányában és a bürokrácia részéről tapasztalt folyamatos ellenállásnak „köszönhetően” azonban sok állatnak nehezen tudnak új, az európai normáknak is maradéktalanul megfelelő kifutókat és állatházakat építeni. Minden esetre az elmúlt években számos kisebb-nagyobb fejlesztés készült el az állatkertben, melyeknek köszönhetően remélhetően idővel az eszéki intézmény is felzárkózhat a fejlettebb állatbemutatók közé. Az elmúlt években egyre inkább tapasztalható, hogy sorra érkeznek kisebb testű, de a közönség szempontjából és szakmai szemmel nézve egyaránt érdekes állatfajok Eszékre. Az EAZA-tagságra való kandidálásnak köszönhetően egyre több tenyészprogramban részt vevő (EEP-s vagy ESB-s) fajt gondoz az állatkert, melyek közül jó néhánnyal csupán itt találkozhatunk Horvátországban. Az Eszéki Állatkert kiváló szakmai kapcsolatot ápol a zágrábi testvérintézménnyel, valamint a határ közelségének köszönhetően több magyar állatkerttel, melyek közül kiemelendő a Pécsi Állatkerttel való szakmai együttműködés.
Állatkerti séta Eszéken
A bejárat környéke
Az Eszéki Állatkert bejárata mellett egy nagyméretű parkoló várja az autóval érkezőket. Itt egy nagyobbacska játszótér is fogadja a családokat, illetve itt található az Állatkerti Hotel és Étterem nevű vendéglátóhely is, mely már 1969-ben is az állatkertbe látogatók kedvelt pihenő-és étkezőhelye volt. Az étterem és az állatkert kiválóan kiegészíti egymást: sajnálatos módon az állatkert területén belül meglehetősen kevés látogatói szolgáltatás található, hiányzik a nagyobb állatkerteknél szinte megszokott állatsimogató, az ajándékbolt, büfé, étterem helyett csupán egy apró, csak nyáron üzemelő fagylaltos és néhány kávéautomata fogadja a vendégeket, játszótérből és WC-ből pedig csak egy-egy található az intézmény területén belül. Így az állatkerti sétát követően mindenképpen érdemes betérni az étterembe, ha a hazaindulás vagy a városba való visszatérés előtt szeretnénk harapni valamit.
Az állatkert bejárata felé sétálva bal oldalt a Dráva, jobb oldalt pedig a zoo külső kerítése és a rajta található különböző állatfigurák kísérik utunkat. A bejáraton belépve először egy kis aranyhalas tó fogad minket. Már ekkor jól láthatjuk a velünk szemben elhelyezkedő kengurukifutót, illetve a tőlünk jobbra található, tágas férőhelyet, mely a vörösorrú ormányosmedvék (Nasua nasua) otthona. Utóbbit akár kívülről, az állatkert kerítése mentén a jegypénztárhoz sétálva is láthatjuk, kis szerencsével pedig lakóit is megpillanthatjuk már az állatkertbe való belépés előtt. Az ormányos medvék korszerű kifutója az állatkert egyik legújabb bemutatója. Különlegessége, hogy drótháló és villanypásztor kombinációjából álló kerítése meglehetősen alacsony, csupán derékig ér, így fölötte átnézve zavartalanul szemlélhetjük lakóit. Az ormányos medvék láthatóan igen jól érzik magukat tágas, fűvel és bokrokkal benőtt otthonukban, ráadásul, ha kedvük tartja, még élő fűzfákra is felmászhatnak. A kifutót teljes egészében körbe lehet járni, az itt kialakított tanösvényen végighaladva nagyméretű szemléltető táblákon az állatok rendszertanának nagyobb csoportjait ismerhetik meg a látogatók.
A Bennett-kenguruk (Notamacropus rufogriseus) népes csapata szintén teljesen körbejárható, tágas, a közönség felől szárazárokkal és alacsony kerítéssel határolt kifutóban lakik, a megoldásnak köszönhetően optimális a rálátás a kifutó közepén tartózkodó állatokra. A népes kengurucsapat (köztük egy albínó hím példány) szépen szaporodik Eszéken. Az erszényesek számára az egykori elefántkifutó lett átalakítva, bár a hozzá kapcsolódó, régi elefántistállót nem kapták meg a kenguruk: számukra új, kifejezetten rájuk méretezett belső férőhelyek épültek a kifutó közepén. Érdekes módon az elefántok régi, sekély medencéje a mai napig megmaradt. Bár napjainkban már nincs feltöltve vízzel, de ha kedvük tartja, szabadon használhatják a kenguruk, mely érdekes környezetgazdagítási ezsköz számukra. Az egykor elefántházként funkcionáló épület oktatóteremnek és mosdónak lett átalakítva, oldala mentén pedig a kenguruké mellett egy kisebb kifutó is épült, háziasított tengerimalacok (Cavia porcellus) számára. A kifutó teteje hálóval van lefedve, így védve a rágcsálókat a ragadozó madarak támadásaitól. Véleményem szerint a régi elefántkifutó, bár nem veheti fel a versenyt a mai, modern komplexumokkal, a maga idejében nem számított rossznak vagy kicsinek, viszonylag nagyméretű férőhely volt a 70-es, 80-as évek elefántkifutói között. Napjainkban kb. egy bikakifutó méreteinek felel meg az egykori eszéki bemutató alapterülete.
Az Akvárium-Terrárium
Az Akvárium-Terrárium népszerű pontja az állatkertnek, hiszen az intézmény egyetlen, látogatók által is megtekinthető, fedett állatháza. Az Oktatóterem és az Akvárium-Terrárium között elhaladva gyönyörködhetünk az állatkert másik, a korábban ismertetettnél jóval nagyobb méretű dísztavában, mely aranyhalaknak (Carassius gibelio auratus) és koi pontyoknak (Cyprinus carpio) kínál otthont. Az Akvárium épülete néhány éve teljesen megújult, ekkor valósulhatott meg a bejárata mellett található két kisebb kifutó, illetve röpde rekonstrukciója is. Az épület bejáratától balra kialakított kis kifutót egy veszprémi születésű fehérpamacsos, más néven közönséges selyemmajom (Callithrix jacchus) nőstény lakja, aki az évek során egyedül maradt ugyan, azonban az intézmény tervei szerint rövidesen újra párt kap majd maga mellé. Kifutóját egy másik dél-amerikai eredetű fajjal, a szirti tengerimalacok (Kerodon rupestris) csapatával osztja meg. Mivel a bemutatóhoz viszonylag közel található a korábban már említett, háziasított tengerimalacok által lakott kifutó, remek alkalom kínálkozik a látogatóknak a háziasított és a vad forma összehasonlítására. A szirti tengerimalacok és a selyemmajom napfényes belső férőhelye az Akvárium-Terráriumban található, őket a látogatók télen, rossz időben is megtekinthetik, ha betérnek az épületbe. Az állatok külső és belső férőhelyét üvegfal választja el egymástól, így télen is természetes fényhez jutnak a bemutató lakói. A selyemmajom-kifutóval átellenes oldalon felépült röpde nagytestű papagájok tartására szolgál, jelenleg egy pár sárgabóbitás kakaduval (Cacatua galerita) találkozhatnak itt az érdeklődők. A papagájok számára is kialakításra került belső férőhely az épületben, ezt azonban jelenleg nem használhatják a madarak, mivel terráriumként funkcionál, az állatkert termetes zöld leguánja (Iguana iguana) és társbérlői, a sárgafülű ékszerteknősök (Trachemys scripta scripta) számára. Érdekes módon sem a selyemmajomnál, sem a kakaduknál nem került kialakításra védőkorlát.
Az Akvárium-Terrárium épületébe belépve elsőként a terrárium-részleg fogad minket. A néhány évvel ezelőtti, egyszerű külső a felújításnak köszönhetően alapos változáson esett át: egy esztétikus, a letűnt dél-amerikai kultúrákat idéző dizájn fogadja a betérő vendégeket. A terrárium-részleg központi eleme az a nagyméretű, tompaorrú krokodilok (Osteolaemus tetraspis) tartására szolgáló terrárium, mely veremszerűen, részben a talajszint alá süllyesztve lett kialakítva. A „verem” körül körbesétálva tekinthetjük meg a többi terráriumot, és a korábban már bemutatott selyemmajom-belsőt és leguán férőhelyet is. Bár a hüllőgyűjteményben láthatók a nagyközönség számára érdekes fajok, igazi ritkasággal sajnos nem találkozhatunk. A legnagyobb méretű, tágas és növényekkel alaposan berendezett terrárium lakói szintén a tompaorrú krokodilok. A krokodilpár tagjai ugyanis külön-külön férőhelyeken élnek, egyikük a már említett „veremben“ lakik, míg a pár másik tagja a krokodilterráriumban. Az eszéki krokodilok a kezdeti kölcsönös szimpátia és fészeképítés után ellenségesen kezdtek el viselkedni egymással, ezért csupán a párzási időszakban engedik őket össze gondozóik, ekkor a látogatói út alá rejtett átjárón keresztül közlekedhetnek a két, egymástól tetszés szerint elszeparálható és összenyitható férőhely között. A nagyobb méretű terráriumot és medencét használó példány otthonát egy akváriumát kinőtt ezüst csontnyelvű hallal (Osteoglossum bicirrhosum) osztja meg. Néhány évvel ezelőtt egy Szunda-krokodil, más néven maláj hamisgaviál (Tomistoma schlegelii) is az állatkert lakója volt, ő azonban első látogatásom előtt néhány évvel kinőtte otthonát és egy másik állatkertbe költözött, átadva lakhelyét a jóval kisebb méretű és napjainkban éppen emiatt egyre több állatkertben látható tompaorrú krokodilok számára.
A felújítás során néhány kisebb férőhely összenyitásával két nagyobb méretű terrárium került kialakításra az állatkert legnagyobb méretű óriáskígyói számára. A világ leghosszabbra növő kígyófaját, a kockás pitont (Python reticulatus) éppúgy láthatjuk az Eszéki Állatkertben, mint a sárga anakondát (Eunectes notaeus). A kisebb méretű, de nem kevésbé esztétikus terráriumokban sisakos kaméleon (Chamaeleo calyptratus), szakállas agáma (Pogona vitticeps), zöld fapiton (Morelia viridis), új-guineai szőnyegmintás piton (Morelia spilota harrisoni, a faj egyetlen olyan alfaja, amely Ausztrálián kívül előfordul), gabonasikló (Pantherophis guttatus) és chilei rózsaszín madárpók (Grammostola rosea) is látható, utóbbi e sorok írásakor az egyetlen bemutatott gerinctelenfaj az Eszéki Állatkertben. Az egyik, 2019-es látogatásom során átalakítás alatt álló akva-terráriumban átmenetileg nem láttam hüllőket, medencerészében malawi-tavi sügérek kerültek bemutatásra. Elképzelhetőnek tartom, hogy időközben a látogatásom idején a kulisszák mögött élő, de az Eszéki Állatkert honlapjának fajlistájában megtalálható sinolai királysikló (Lampropeltis triangulum sinaloae) költözött ide végül. Néhány éve egy, az európai állatkertekben ritkaságszámba menő kígyófaj, az afrikai házisikló (Lamprophis fuliginosus) egy példánya is lakott a Terráriumházban, ez a faj azonban már nem található meg az állatkert gyűjteményében.
Az akvárium-részleg két bejárata közvetlenül a Terráriumból érhető el, a látogatók egy viking hajó mintájára kialakított folyosón tekinthetik meg a tengeri és édesvízi akváriumokat. A kisebb méretű akváriumok 2000 liter körüliek, a legnagyobb, Malawi-tavi sügéreket bemutató akvárium űrtartalma kb. 4000 liter. Bár a legtöbb akvárium más-más élőhely halait mutatja be, az elhelyezésükben sajnos nincs koncepció: így felbukkannak ázsiai halak két dél-amerikai akvárium között, és a tengeri fajok bemutatóit sem különítették el élesen az édesvíziek akváriumaitól. Az akváriumok nem nevezhetőek biotópnak, olykor előfordul, hogy kontinensidegen fajok is láthatóak az adott bemutatóban, pl. a már említett Malawi-tavi bemutató halai között is lehet látni dél-amerikai eredetű óriás algaevő harcsákat (Hypostomus plecostomus). Egyes akváriumok nem egy adott élőhelyet mutatnak be, hanem egy-egy halfaj látványos csapatát. Az épület folyosóján végigsétálva a Malawi-tavi medence mellett láthatunk vöröshasú pirájákat (Pygocentrus nattereri), papagájsügérek (Amphilophus citrinellus X Paraneetroplus synspilus) népes csapatát, diszkoszhalas akváriumot, elevenszülő fogaspontyok bemutatóját, amazonasi akváriumot és több, ázsiai fajokat bemutató férőhelyet is. A vitorláshalakat több faj is képviseli, jó összehasonlítási alapot teremtve ezzel az akváriumokban jól ismert, háziasított forma (Pterophyllum scalare) és a vad alakokat képviselő altum vagy más néven nagy vitorláshalak (Pterophyllum altum) összehasonlítására. Az Akvárium-Terrárium ház legérdekesebb lakói közé tartoznak a folyami tüskésráják (Potamotrygon motoro). A két tengeri akvárium a korallszirtek színpompás lakói közül mutat be néhányat, érdekes korallszirti halaik, látványos, élő koralljaik hamar rabul ejtik a szemlélődőt. Bár néhány éve még egy fiatal barnasávos bambuszcápa (Chiloscyllium punctatum) is az egyik tengeri akvárium lakója volt, a porcos halak ezen csoportja sajnos már nem található meg az Eszéki Állatkert gyűjteményében.
Az Akvárium-Terráriumhoz közvetlenül csatlakozva, két kisebb, korábban feketefarkú prérikutyák (Cynomys ludovicianus), illetve szurikáták (Suricata suricatta) bemutatására szolgáló kifutó egybenyitásával, illetve kibővítésével néhány éve került kialakításra az ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinerea) bemutatója. A szurikáták egykori belső férőhelye ma a vidrák otthona, mely többek között egy belső medencével gazdagodott a felújítás során. A látogatók üvegablakon keresztül akkor is láthatják az állatokat, ha azok éppen a belsőben tartózkodnak. Bár a vidrakifutó nagy alapterületű, szépen növényesített és esztétikus bemutató, véleményem szerint a medencéje kicsit kicsire sikerült.
Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis) © Nagy Norbert
Patások és szomszédaik
Az állatkert legnagyobb alapterületű kifutó-együttese az elsősorban afrikai patásoknak otthont adó bemutató. A külső kifutók a zsiráfoknak, zebráknak és antilopoknak otthont adó központi épület (mely a látogatók elöl elzárt terület) körül helyezkednek el. A Zsiráfház előtt egy kisebb, általános karanténnak használt kifutó is felépült.
Horvátországban jelenleg csak Eszéken látható zsiráf. Bár korábban már tartották a világ legmagasabb szárazföldi állatát az állatkertben, sőt, tenyészteni is sikerült a zsiráfokat, az 1990-es évek elejétől kezdve egy hosszabb szünet állt be ezen nagytestű patások tartásában. 2012 óta azonban újra látható zsiráf Eszéken, ekkor ugyanis két fiatal, érkezésekor alig egy éves hím Rothschild-zsiráf (Giraffa camelopardalis rothschildi) érkezett Dvůr Královéből a horvát állatkertbe. A két zsiráf-féltestvér (apjuk ugyanaz a bika volt) hamar a látogatók kedvencévé vált, hiszen megérkezésükkel újra bemutatásra kerül Eszéken a zoo történetének egyik ikonikus és népszerű állatfaja. A zsiráfok a többi afrikai patástól külön kifutóban, de azok közvetlen szomszédságában láthatók. Otthonuk meglehetősen tágas, a természetes talajú terület mellett egy kisebb, betonozott, fedett elkülönítő, a Zsiráfházhoz közvetlenül csatlakozó férőhely is az állatok rendelkezésére áll. Bár néhány éve még sokkal növényesebb volt a kifutó, időközben több idős fa is kivágásra került. Bár a két zsiráf kezdetben békésen megfért egymással, az ivarérettséget elérve egyre gyakoribbak lettek a hatalmi harcok a két hím állat között, ami számomra egy kissé meglepően hatott, hiszen az egynemű hímcsapatokban élő zsiráfbikák (ha nincs a közelükben tehén) többnyire gond nélkül, békességben együtt tarthatók. Az eszéki zsiráfbikák jelenleg egymástól külön vannak tartva, felváltva használhatják a kifutót és az elkülönítőt.
A szomszédos, óriási Afrika-kifutó lakói Böhm-zebrák (Equus quagga boehmi) és jávorantilopok, a nagy, természetes, fákkal tarkított területen a zebrák tucatnyi példányt számláló ménese impozáns látványt nyújt. Az afrikai állatokat bemutató komplexumot egészíti ki a zsiráf-zebra- és antilopháztól kicsivel távolabb kialakított, kisebb, különálló épület és a hozzá tartozó társaskifutó, amelyet az állatkert struccpárja (Struthio camelus) egy magányos hím szitatungával (Tragelaphus spekii gratus) oszt meg. Néhány éve a Zsiráfházhoz közvetlenül kapcsolódva és az épület előtt található, korábban beépítetlen területet felhasználva elkezdődött annak a kifutó-és röpdeegyüttesnek a kialakítása, amely Afrika és Madagaszkár kisebb testű állatait mutatja be a nagyközönség számára. A szitutunga-zebra- és zsiráf-kifutóegyüttes ezekkel az új bemutatókkal kiegészülve az első, élőhely szerinti csoportosítás alapján létrehozott bemutatója az Eszéki Állatkertnek. Mind a három, esztétikusan kialakított és a hagyományos afrikai építészeti elemeket felvonultató, új férőhelyhez egy-egy külön állatház csatlakozik, a látogatók üvegfelületeken keresztül tekinthetik meg az ezekben tartózkodó állatokat. Az elsőként elkészült kifutó lakói a szurikáták, akik a vidrák beköltözése miatt költöztek új otthonukba. A két, 2016-ban Pécsről érkezett nőstény és a régebb óta Eszéken élő hím szurikáta néhány év alatt népes csapatot alapított. A népszerű kisragadozókat a látogatók egy földalatti üregen végigsétálva is megtekinthetik üvegablakokon keresztül, miközben az állatok körülöttük élik mindennapjaikat. A 2019 nyarán átadott afrikai madárröpde Timneh-jákókat, más néven szürke papagájokat (Psittacus erithacus timneh, egyes források szerint Psittacus timneh) és törpepapagájokat (Agapornis sp.) mutat be közös férőhelyen, míg a másik, szintén a tavalyi évben átadott kifutó a korábbinál jóval optimálisabb elhelyezést nyújt az állatkert gyűrűsfarkú makijai (Lemur catta) számára.
A Zsiráfház és a Majomház között találjuk az állatkert kis Dél-Amerika bemutatóját. A bemutató alapterületre egyáltalán nem kicsi, sőt, ellenkezőleg: egy meglehetősen nagy kifutóról van szó, kicsiségét inkább a bemutatott fajok és egyedek száma alatt értem. A korábban szitutungák és struccok tartására szolgáló kifutóban jelenleg az állatkert lámái (Lama glama), örvös pekarija (Pecari tajacu) és- a dél-amerikai állatok között kakukktojásként-shetlandi pónijai (Equus ferus f. caballus) láthatók. Bár néhány éve még jóval több láma élt Eszéken, melyek egy nagy, szépen szaporodó csapatot alkottak, az állatkertben napjainkban csak két kancát tartanak a fajból. Az örvös pekarikat egy magányos kan képviseli az állatkertben, aki, ha megunta lakótársai társaságát, kényelmesen vissza tud vonulni egy, csak számára elérheti kis kifutórészbe és állatházba. Az állatkert teljes területére jellemző érdekesség, hogy a bölénykifutó kivételével sehol sem kerültek kialakításra biztonsági korlátok a patáskifutóknál, így pl. a zsiráfoknál, zebráknál sem. A nagyközönség sok helyen így szinte testközelből szemlélheti a kifutók lakóit, melyek sok helyen az állatkert külső kerítéséhez hasonlóan zöldre festett, rombusz formájú lyukakkal ellátott ponthegesztett rácsból készült kerítéssel határoltak - ezt a kerítés-típust az eszéki kivételével egyetlen másik állatkertben sem láttam még.
Ha az állatkert jobb oldali részén végighúzódó úton haladunk a farkaskifutó felé, balra a zsiráfok, majd a zebrák és jávorantilopok kifutói, jobbra pedig az ázsiai patások kifutói terülnek el mellettünk. Az ázsiai állatokat bemutató, óriási kiterjedésű karámban pettyes szarvasokat (Axis axis) és indiai antilopokat (Antilope cervicapra) figyelhetnek meg az állatkert látogatói. A szemben lévő Afrika-kifutóhoz hasonlóan itt is nagyon impozáns, szinte a természetet idéző látványt nyújt a részben szárazárokkal határolt kifutóban, magas fák alatt békésen kérődző vagy éppen sétálgató patások nagy csapata. Az Ázsia-kifutó végében a kisebb, különálló kifutót kapott skót felföldi bikával (Bos primigenius f. taurus) találkozhatunk. A szarvasmarhafajta már régebb óta megtalálható az állatkert gyűjteményében, néhány éve még egy nagyobb létszámú csordát tartottak belőle, a Föld legnagyobb méretű háziasított szamárfajtájával, a Poitou-szamárral (Equus africanus f. asinus) közös kifutóban. Utóbbi tartásáról időközben lemondtak az állatkertben, előbbi fajta tartásában pedig egy hosszabb szünet következett, ez idő alatt a skót marhák korábbi otthonába is az antilopok és a szarvasok járhattak át, egészen addig, amíg az új bika meg nem érkezett az állatkertbe.
Az Eszéki Állatkert egyik legújabb és egyben legszebb kifutója az európai szürke farkasok (Canis lupus lupus) bemutatója. A ragadozók számára egy természetes erdőrészlet lett elkerítve, melyet érdekes módon csupán viszonylag alacsony kerítés és villanypásztor határolt. Ez elegendőnek is bizonyult az állatkert korábbi, sokáig szűkös férőhelyen lakó, „nyugdíjas“ farkasai számára, akik a gyönyörű kifutóban békességben, hozzájuk méltó körülmények között élhették le életük utolsó éveit. Az idős, nem egy meghatározott alfajhoz tartozó állatok elpusztulása után új farkasokat szeretett volna beszerezni az állatkert vezetősége, a folyamatot azonban nehezítette, hogy időközben a szürke farkas is EEP-s (vagyis Európai Fajmegmentő Tenyészprogrammal rendelkező) állatfaj lett. Korábban csupán egyetlen alfaj, az ibériai farkas (Canis lupus signatus) esetében létezett effajta tenyészprogram. A szürke farkas faji szinten történő felvételének a tenyészprogramba az egyik célja az egyes alfajok tiszta vérvonalban történő tenyésztése volt. Az Eszéki Állatkertbe így néhány éves várakozást követően egy tiszta vérvonalú, fiatal, zágrábi születési európai szürke farkas szuka érkezhetett 2019 decemberében. Az alacsony kerítés, amely elegendőnek bizonyult a korábbi, idős példányok számára, nem fogott ki az új, fiatal farkason, aki néhány nappal megérkezése után megszökött az állatkertből. Szerencsére a farkas-kaland boldog végkifejlettel ért véget, a szökevény farkast épen és egészségesen visszaszállították az állatkertbe, aki ezentúl megadóan a kifutón belül maradt. Új párja 2020 februárjában érkezhetett meg Svédországból. Így, ha minden jól alakul, néhány éven belül egy szépen szaporodó, tiszta vérvonalú európai farkasokból álló falka is kialakulhat az Eszéki Állatkertben.
A kétpúpú tevék (Camelus ferus f. bactrianus, újabban Camelus bactrianus) tágas kifutója az ázsiai sztyeppéket idézi. Mivel a kétpúpú teve egypúpú rokonával ellentétben viszonylag jól bírja az európai teleket, az eszéki tevék számára is nagyobb, fűthető belső helyett csupán egy kisebb, fából készült épület készült el belső gyanánt. Az állatkert tevepárja szépen szaporodik, a hatalmas termetű csődör párja szinte folyamatosan csikót nevel. Bár a tevékével szomszédos kifutó nem olyan tágas, mint maga a tevekifutó, méretére így sem lehet panasz. Érdekes módon nincsenek állandó lakói, az állatkert patás állatok karanténjaként használja: legutóbbi látogatásomkor egy fiatal tevecsődör lakta, akit apja már nem tűrt meg a csapatban, de az eltelt évek során vendégeskedett már itt a csapatból kitaszított zebra is, illetve egy ideig átmenetileg itt laktak az állatkert bölényei, amíg saját kifutójukban újrafüvesítés zajlott.
A népes emucsapat kifutója a kenguruktól távol, a struccokkal szemben került kialakításra, így kiváló lehetőség nyílik összehasonlítani az emut és a struccot, ezt a két, a nagyközönség körében gyakran összekevert, nagytestű madárfajt. Az emuk belső férőhelyének is otthont adó, nagyobbacska épület eredeti funkciójára sajnos még nem sikerült rájönnöm. Valószínűleg egy régi szociális épület volt, mely a múlt mementójaként magasodik a tágas kifutók között. Alsó részén egykori, mára megszüntetett nyúlketrecek sorakoznak, felső részén pedig két kis kifutó/röpde található. Ezek egyikében első, 2016-os eszéki látogatásom során ormányos medvéket, a másikban pedig rozellapapagájokat (Platycercus eximius) gondoztak, ám napjainkban ezek a férőhelyek állatok nélkül, üresen állnak, a rozellapapagájok pedig már nem találhatóak meg az állatkert gyűjteményében. Az amerikai bölények (Bison bison) tágas, füves karámjában az idős eszéki bika közelmúltban történt elpusztulása miatt jelenleg csak három bölénytehén legelészik méltóságteljesen. Tudomásom szerint a fajt Horvátországban jelenleg csak Eszéken tartják. A kis csapat egy idősebb, eszéki születésű bölényből, illetve két fiatalabb, Brno-ban, illetve Pécsen született állatból áll.
Amerikai bölény (Bison bison) © Nagy Norbert
A Madárház és környéke, szarvas-és vadjuhkifutó, rozsomákok
Sajnálatos módon az Eszéki Állatkert gyűjteménye nem bővelkedik madárfajokban. A madarak többsége a Madárházban, illetve a hozzá csatlakozó, külső röpdesorban kerül bemutatásra, mely a már említett emu-és bölénykifutókkal szemben, a látogatói út túloldalán húzódik végig. A Madárház - akárcsak az Akvárium-Terrárium kivételével a többi állatház Eszéken- nem látogatható épület. Érdekes kettősség jellemzi a bemutatót: nem mindegyik röpdéhez csatlakozik ugyanis belső férőhely, ez csak a melegigényesebb fajok számára biztosított. A Madárházhoz közvetlenül csatlakozó röpdék szépek és modernek, új építésűek, ezzel szemben a távolabb elhelyezkedő, belső férőhellyel nem rendelkező madárröpdék összképe már nem ilyen szép, jóval régibb, mondhatni, kissé elhanyagolt, a felújításra régóta váró bemutatókról van szó. Remélhetően néhány éven belül ezen férőhelyek felújítása is megvalósulhat.
Ha az állatkert térképére tekintünk, láthatjuk, hogy az intézmény alapterületének nagy részét két nagyobbacska tórendszer foglalja el. Sajnos ezeken a tavakon nem tartanak vízimadarakat, sőt, az egyik részben le is lett csapolva az évek során. Kár értük, hiszen szép, a természeteshez hasonló élőhelyekről van szó, amelyeken kiváló vízimadár-bemutatókat lehetett volna létesíteni. Az egyik tavon a mai napig használható az a kis híd és a végén található fedett piknikezőhely, amelynek eredeti funkciója szerint az ide kisétáló látogatók a mesterséges tó madaraiban gyönyörködhettek volna. Az állatkert egész területén jelen lévő rókaveszély miatt jó néhány éve befogták már az egykor itt élt vízimadarakat, illetve e miatt nem sétálgathatnak már szabadon a pávák az intézmény útjain. Így a szép nagy, az állatkert területének nagy részét elfoglaló tavak üresen állnak, míg a kert vízimadarai kis medencékkel ellátott, apró röpdékben élnek a madárházi röpdesoron. A tavakon csupán néha lehet megfigyelni egy-két betelepülő tőkés récét (Anas platyrhynchos) vagy más vízimadarat, illetve olykor egy-egy sárgafülű vagy vörösfülű ékszerteknőst (Trachemys scripta elegans) is láthatunk. Érdekes módon az ékszerteknősökön kívül más teknősfaj jelenleg nem kerül bemutatásra az állatkertben.
Térjünk vissza a madárházhoz! 2019 tavaszán történt látogatásom során még itt laktak az állatkert jákópapagájai, törpepapagájai és gyűrűsfarkú makijai is, ők azonban időközben a már említett, új férőhelyekre költöztek. Az állatkert tervei szerint korábbi lakhelyeiket a későbbiek során újabb madárfajok vehetik majd birtokba. A melegigényesebb madárfajokat többek között a világ egyik legnagyobb papagája, a zöldszárnyú ara (Ara chloropterus) képviseli, melyből jelenleg egy (egyelőre) magányos hím példány lakja az eszéki röpdét. A legnagyobb méretű röpde lakói az impozáns fehérnyakú, más néven amuri darvak (Antigone vipio). Bár lakhelyük a Madárházhoz kapcsolódik, nem használhatják az épületben található belsőket, saját, fűtetlen kis faház épült számukra. Jelenleg az amuri daru az egyetlen madárfaj az Eszéki Állatkertben látható tollasok között, melyet az európai állatkertek EEP program keretein belül tartanak és tenyésztenek. A szabad természetben folyamatosan csökken az amuri daru populációja, éppen ezért is örvendetes, hogy az eszéki pár első fiókája 2019 tavaszán kelt ki a tojásból. Az amuri darvak közvetlen szomszédságában találjuk a szent íbiszek (Threskiornis aethiopicus) röpdéjét, melyet a ragadozók támadásai ellen villanypásztorral vettek körül. Érdekesség, hogy Eszéken csak hím íbiszeket tartanak, szám szerint kilencet. Ez összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy ez a madár az Európai Unió területén belül invazív fajnak számít. A nagy létszámú eszéki íbiszcsapat impozáns látványt nyújt. A Madárházhoz kapcsolódó, régebbi építésű röpdékben sajnos néhány év alatt töredékére csökkent a bemutatott fajok száma. E sorok írásakor a madárbemutatók közül többen találkozhatunk a kék páva (Pavo cristatus) különböző színváltozataival, e mellet háziasított gyöngytyúkok (Numida meleagris f. domestica), bütykös hattyúk (Cygnus olor), fekete hattyúk (Cygnus atratus) és karolinai récék (Aix sponsa) lakják a röpdéket. Néhány kisebb, korszerűtlen röpde elbontásával az így nyert területen pár éve került átadásra az az új és korszerű bemutató, mely az állatkert európai uhupárjának (Bubo bubo bubo) bemutatására szolgál.
A zoo északi oldalán, a már említett mesterséges tavakkal szemben egy hatalmas kiterjedésű patáskarám került kialakításra, mely két, egyenként is óriásinak számító kifutó egybenyitásával érte el jelenlegi méretét. Szokatlan társaság látható a bemutatóban, hiszen dámszarvasok (Dama dama), muflonok (Ovis orientalis musimon) és afrikai elterjedésű sörényes juhok (Ammotragus lervia) közös csapata lakja a kifutót. A három faj korábban külön-külön karámokban lakott, azonban a különös társításnak köszönthetően végül „összebútoroztak“. A sörényes juhok és a muflonok számára mesterséges dombocskákat és kőrakásokból épített mászókákat is készítettek, még otthonosabbá téve ezzel a patások otthonát. Érdekes megoldás, amelyet az Eszéki Állatkert több más patásánál is láttam: az állatkert gondozói magas fatörzsek tetején helyezik el az állatok számára a nyalósót, a patások pedig a fa oldalán nyalogathatják az esőnek köszönhetően folyamatosan oldódó „finomságot“. A szarvas-és vadjuhkarám egyik oldalán egy magasles található, korábban ide a látogatók is felmehettek, innen figyelhették a kifutó lakóit. Sajnos a kis kilátó az évek során elkorhadt, balesetveszélyessé vált, ezért lezárták azt a látogatók elől.
A 2016-os év újdonsága volt a rozsomákok (Gulo gulo gulo) kifutójának átadása, akik az állatkert többi ragadozójától kicsivel távolabb találhatók. A már említett szarvas-és vadjuhkifutó gyakorlatilag körbeveszi a ragadozók lakóhelyét, hiszen mögötte járhatnak át a patások egyik kifutórészből a másikba. Eszéken a korábban farkasok által használt, szűkös kifutó, valamint az egykori rétisas-röpde lebontásával és a közeli, kihasználatlan terület beépítésével készülhetett el a rozsomákok modern, a 21. század követelményeinek megfelelő kifutója. Sajnos a rozsomák-testvérpár (mind a ketten hímek) tagjait nyáron, nagy melegben csak a legnagyobb szerencsével lehet megpillantani a bemutatóban. A két fiatal menyétféle ragadozó az Egyesült Királyságból, a Cotswold Wildlife Park and Gardens-ből érkezett Eszékre. A faj jelenleg csak itt látható Horvátországban.
Szent íbisz v. egyiptomi íbisz (Threskiornis aethiopicus) © Nagy Norbert
Ragadozók
A dámszarvas-karámtól elindulva és az állatkert egyetlen játszótere mellett elhaladva (mely nagy örömömre egyáltalán nem nélkülözte a zoopedagógiai elemeket, jó példát mutatva arra, hogy játék közben észrevétlenül is lehet tanulni) megérkezünk a kert déli oldalához, ahol az emlős ragadozók bemutatói fogadják a látogatókat. Kétséget kizáróan az állatkert egyik legnépszerűbb bemutatóegységéről van szó. Az úgynevezett nagyragadozó-sor kifutói egymás mellett elhelyezkedve várják a vendégeket, akik az állatkert déli kerítése mellett sétálva tekinthetik meg az itteni lakókat. Összességében kellő nagyságú, növényes bemutatók, sajnos az összképen sokat ront a régi időkből megmaradt rács és az ezen végigfutó, plusz védelmi vonalat nyújtó drótháló látványa. Ezt kompenzálandó, több helyen is betekintő üvegablakok kerültek kialakításra. Sajnos ez nem mondható el az európai barnamedvék (Ursus arctos arctos) kifutóiról, így a szemlélődők csak vastag rácsokon keresztül gyönyörködhetnek a mackókban. A medvék bemutatója a legkisebb és egyben - véleményem szerint - legrosszabb az állatkert nagyragadozó-kifutói között. A medveházhoz három kifutó tartozik, egy nagyobb, füves-bokros, és nagy medencével ellátott bemutató, egy kisebb, betonos kifutó és egy apró, rácsos elkülönítő ketrec. Az állatkert két nőstény medvéje a nap nagy részében saját maguk dönthetik el, hogy a belső férőhelyükön tartózkodnak vagy pedig valamelyikben a három külső közül. Mivel a két medve etetéskor többnyire nem jön ki jól egymással, erre az időszakra gyakran különzárják őket gondozóik.
A Tigris-és Oroszlánház belső férőhelyeinek nagy száma arról árulkodik, hogy egykor jóval több lakó élt az épületben, mint napjainkban. A tigriskifutót jelenleg egyetlen hím szibériai tigris (Panthera tigris altaica) lakja. Az állatkert tigrise nem számít már fiatal nagymacskának, 2003-ban született a Zágrábi Állatkertben. Érdekes módon annak ellenére, hogy egy szibériai alfajba tartozó hímről van szó, véleményem szerint alfajtársaihoz mérten viszonylag kisméretű példány. Szomszédjai, az oroszlánpár tagjai szintén nem „mai gyerekek“ már, bár néhány évvel fiatalabbak a tigrisnél. Ötletes megoldás az oroszlánkifutóban elhelyezett terepjáró, melybe a látogatók is belemászhatnak, így szinte testközelből, üvegablakon és villanypásztoron keresztül gyönyörködhetnek a két nagymacskában, kis túlzással élve, akárcsak egy afrikai szafarin.
A Tigris-és Oroszlánháztól nem messze, annak párjaként egy kisebb épület is felépült, amely egykor a jaguárok (Panthera onca) és a leopárdok elhelyezésére szolgált. Az egykori jaguárkifutó napjainkban sajnos üresen áll, de tavaly tavasszal szerencsére még megismerkedethettem annak híres korábbi lakójával. Micica, a foltos színváltozathoz tartozó, nőstény jaguár sokáig a világ legidősebb jaguárja volt. 1994-ben érkezett Eszékre Dél-Afrikából, már kifejlett példányként. Halálakor éveinek száma meghaladta a 29-et, így abszolút korrekorder volt a jaguárok (egyes források szerint az összes nagymacska) között. Utolsó éveit elsősorban pihenéssel és evéssel töltötte, az állatkert gondozói különleges, kevesebb rágást igénylő, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag menüt állítottak össze számára. Érdekesség, hogy Micica párja egy fekete színű hím volt, így néhány éve még mind a két színváltozatot bemutatta az állatkert (ez a párosítás egyre gyakoribb a kontinens állatbemutatói között).
A jaguárkifutó melletti terület hajdan évtizedeken keresztül leopárdok bemutatására szolgált. Néhány éve azonban, amikor az állatkert utolsó, idős, hím fekete párduca is elpusztult, az állatkert vezetősége úgy döntött, hogy egy kisebb testű állatfaj számára alakítja át a korábbi leopárdkifutókat. A kisebb méretű egykori nagymacska-férőhelyek összenyitásával, felújításával, illetve a hozzájuk tartozó belső férőhelyek felújításával korszerű fosszakifutó- és belső férőhely került kialakításra. A rozsomákokhoz hasonlóan fosszából (Cryptoprocta ferox) is elsőként egy fiatal hím testvérpár érkezhetett az állatkertbe. A nagyközönség körében kevésbé ismert madagaszkári ragadozók a nap nagy részében igen aktívak, játékosak, gondozóikkal szemben barátságosak. A látogatók az egyik belső férőhelyüket is megtekinthetik üvegen keresztül (erre korábban, amikor még a leopárd lakta a kifutót, nem volt lehetőség). Ha elsőként nem találjuk őket sem a belsőben, sem pedig a külső kifutóban, érdemes a külsőben lévő odúszerű faldekoráció üregében keresni őket - ez ugyanis a fosszák egyik kedvelt pihenőhelye.
A közeli kisragadozó-sor ketreceinek lakói mosómedvék (Procyon lotor) és eurázsiai hiúzok (Lynx lynx). Bár a kifutók minden esetben hálóval fedettek és nem túl nagy alapterületűek, elfogadhatónak mondhatóak. Érdekes módon biztonsági korlát nem került kialakításra a kisragadozó-ketreceknél, a látogatókat csupán egy szúrós sövény választja el az állatoktól. Bár korábban rendszeresen szaporodtak a hiúzok Eszéken, az állatkert jelenleg csak két hímet tart a fajból, külön kifutókban. Bár alfajilag nem meghatározott példányok, világos bundájuk az északi elterjedésű alfajok megjelenését idézi. A hiúzok és a hiénák kifutói között találjuk a fehérfarkú sül (Hystrix indica) lakóhelyét. Ötletes megoldás, hogy a rágcsáló számára kialakított két mesterséges üreg mindegyike rendelkezik üveg betekintővel- így akkor is lehet látni a sült, ha éppen valamelyik hálószobájában szunyókál. Normál színváltozatú fehérfarkú süllel jelenleg nem találkozhatunk Eszéken: az állatkertben egy különleges, albínó hím kerül bemutatásra.
A foltos hiénák (Crocuta crocuta) az állatkert legújabb lakói közé tartoznak: 2019 októberében érkeztek Eszékre. Tágas kifutójuk és a hozzájuk tartozó állatház eredetileg gepárdok (Acinonyx jubatus) számára készült (egy ideig ez a macskaféle volt az állatkert címerállata), később egy magányos hiénakutya (Lycaon pictus) lakta a bemutatót. Az ő elpusztulását követően érkeztek meg a hiénák, a fosszákhoz és a rozsomákokhoz hasonlóan két hím példány (ők azonban nem testvérek, sőt, két különböző állatkertből érkeztek). A tágas, füves, bokros, kis vízmedencével ellátott kifutó a félreismert, vihogó dögevőnek tartott, de a valóságban nagyon is okos és ügyes ragadozók minden igényét kielégíti.
A hiénakifutóval szemben találjuk a rózsás pelikánok (Pelecanus onocrotalus) röpdéjét. Szokatlan látvány hálóval fedett férőhelyen látni ezt a nagyméretű madárfajt, még akkor is, ha egy tágas, vízmedencével és növényekkel ellátott bemutatóról van szó. Az állatkert munkatársai ugyanis nem szeretnék fedetlen helyen tartani a pelikánokat, hiszen nem vágják a madarak evezőtollait, és csonkolva sincsen a pelikánok szárnya, így az eszéki példányok röpképesek. Az állatkert munkatársainak reményei szerint ez hozzásegíti a pelikánokat a sikeres párzáshoz és fészkeléshez. A madarak csak tavasztól őszig laknak a röpdében: apró telelőházuk az állatkert túlsó oldalán, a medvekifutó és a játszótér közelében épült fel, ide azonban sajnos nem tekinthetnek be a látogatók.
Szibériai tigris (Panthera tigris altaica) © Boros Tamás
Majomház
A Majomház bemutatását az állatkertről szóló leírásom végére hagytam, hiszen innen nem messze elérjük a korábban már bemutatott Dél-Amerika kifutót, és így eszéki állatkerti sétánk végére érünk. Az állatkert Majomháza szintén nem látogatható épület a nagyközönség számára (bár volt szerencsém az állatházat belülről is megtekinteni, és úgy gondolom a kialakítása alapján, hogy egykor fogadhatott vendégeket, azonban napjainkban már nem lehet ide belépnie a látogatóknak). A Majomház nem nagy, és sajnos a hozzá tartozó kifutók sem túl tágasak. Az állatkertben az eltelt néhány év során több majomfaj tartásáról is lemondtak, a régi, vasrácsos ketrecek közül többet összenyitottak, valamennyit üvegablakokkal és „barátságosabb kinézetű“ ráccsal látták el, teljesen megújult a kifutók berendezése, megtörtént a növényesítés. A bemutatók így önmagukban nem is lennének rosszak, de sajnos a szűkös alapterület sokat ront az összképen (a pici, rácsos belsők pedig véleményem szerint egyáltalán nem felelnek meg a bennük tartott fajok igényeinek). Nagy bánatomra annak ellenére, hogy az üvegfal mellett mindenhol egy alacsony védőkorlát szolgálná plusz védelemként az állatok nyugalmát, a látogatók többsége úgy lép át ezen, mintha ott sem lenne, ott jártamkor sokan rossz példát mutatva hangoskodással és az üvegen való dörömböléssel zavarták, ingerelték a majmokat a látogatók elöl elzárt területen. Pedig az Eszéki Állatkert főemlősgyűjteménye megérdemelné a figyelmet. A gibbonokat két faj is képviseli: külön kifutókban tartva egy magányos nőstény fehérkezű gibbont és egy szintén magányos hím aranyarcú gibbont (Nomascus gabriellae) is láthatnak a látogatók. A fehérkezű gibbon a Hylobates lar entelloides alfajba tartozó példány, a Zootierliste nevű honlap és a Nemzetközi Fajnyilvántartó Rendszer (ZIMS) adatai szerint egyaránt alfajának egyetlen képviselője Európában. Az aranyarcú gibbon szintén nem túl gyakori a kontinens állatkertjeiben. Az eszéki hím emberek által felnevelt, éppen ezért gondozóival és a látogatókkal szemben egyaránt barátságos példány.
Az emberszabású majmokat a csimpánzok (Pan troglodytes) képviselik Eszéken, az állatkertben egy négy nőstényből álló egynemű csapat látható. Az egyik csimpánz, Móka ismerős lehet a magyar állatkert-barátok számára, hiszen az egykori, legendás hírű veszprémi csimpánzpár, Taksony és Móni egyetlen gyermekeként költözött a horvát város állatkertjébe még 2001-ben. A csimpánzcsapat legidősebb tagja, Maja 1983-as születésű. Könnyen megkülönböztethető fiatalabb csapattársaitól, mivel nagyon meglátszik már rajta idős kora.
Az Eszéki Állatkert egyik legnagyobb zoológiai ritkasága a szerecsenmakákók (Macaca maura) csapata (az állatkert felkeresésével nem titkolt célom volt a különleges állatok élőben való megtekintése). A szabad természetben kizárólag Celebesz szigetén őshonos majomfaj nagyon ritka Európa állatkertjeiben, jelenleg mindössze hat állatkert mutatja be kontinensünkön. Horvátországban egyedül Eszéken tartják, e mellett itt látható Európa legnagyobb, 10 példányból álló szerecsenmakákó-állománya. A szerecsenmakákók tavalyi látogatásom során nem egyetlen kifutóban éltek, hanem két kisebb csapatban, két külön férőhelyen: az idősebb, korábbi vezérhímet ugyanis elkergette a csapatból egyik fiatal riválisa. Az idős hím néhány nőstényt is kapott maga mellé társaságnak a szomszédos, új otthonában. A két csapat tagjai között a mai napig megfigyelhetők kisebb-nagyobb erőfitogtatások. Érdekes módon a fajnál viszonylag gyakoriak a világos bundájú példányok, ezt a jelenséget Eszéken is megfigyelhetjük az egyik makákónál. Az állatkert munkatársainak elmondása szerint az idősebb példányok szőre is gyakran kifakul, öregkorukra „megőszülnek“ a fekete színű bundájukról híres faj képviselői.
Az Eszéki Állatkert reményei szerint a jövőben tovább folytatódhat a Majomház átalakítása, korszerűsítése. Nem véletlenül, hiszen az EAZA-hoz való csatlakozás egyik feltétele éppen az állatkert főemlőseinél az életkörülmények javítása. A Majomháztól nem messze, a korábban már említett tavak egyikének partján elkezdődött (és évekkel ezelőtt leállt) egy új épület és a hozzá tartozó sziget kialakítása a gyűrűsfarkú makik számára (a félmajmok végül nem ide, hanem a már említett, tavaly épült, új kifutóba kerültek). Szintén jól látható az a kis sziget az egyik tó közepén, amely végleges elhelyezést nyújtana az egyik gibbon számára. Sajnos itt is elkezdődtek, de egyúttal le is álltak az építési munkálatok, a bemutató évek óta félkész állapotban áll. Hosszú távon a jelenlegi Majomházat két faj tartására szeretnék átalakítani, a csimpánzok és a szerecsenmakákók maradnának az állatház lakói (véleményem szerint az összes kifutó egybenyitásával éppen csak megfelelő méretű férőhely jönne létre egyedül csak a makákók számára). Pedig beépítetlen terület akad bőven az állatkertben: a tavak környéke mellett az pettyes szarvas-indiai antilop kifutó mögött is egy nagy, üres, fákkal borított terület is új állatbemutatók felépítésére vár.
Szerecsenmakákó (Macaca maura) © Nagy Norbert
