ZOOROPEEurópa állatkertjei
ZOOlogical Gardens of EuROPE
ÁLLATKERT, AKVÁRIUM és MÚZEUM KOMBINÁCIÓJA - ZOO és AQUAZOO SCHMIDING II.
Az állatkerti rész bemutatása
Írta: NAGY ANTAL
2020
Fényképezte: NAGY NORBERT és NAGY ANTAL
2020
Feltöltve: 2020. december 28.
Séta az állatkerti részlegen
Ha elindulunk az állatkerti részlegen, elsőként a kígyászkeselyűk (Sagittarius serpentarius) bemutatójához érkezünk. A tágas kifutó, mely megjelenésében az afrikai szavannák hangulatát idézi, ideális élőhely a különleges, hosszú lábú ragadozó madarak számára.
Az ajánlott útvonalon tovább haladva rövidesen a kis pandák, más néven vörös macskamedvék (Ailurus fulgens) területénél találjuk magunkat. Bár a kifutó nagy alapterületű, véleményem szerint a berendezése korántsem ideális a benne gondozott állatok számára. Viszonylag kevés mászási felülettel rendelkezik, e mellett kevés árnyék található benne. Éppen ezért a pandákat viszonylag ritkán lehet a külső férőhelyükön látni, az állatok kevés időt töltenek a kifutójukban, ezzel ellentétben nyáron előszeretettel hűsölnek a belső szállásukon, ahol a látogatók nem láthatják őket.
A kis pandák kifutója mellett találjuk az állatkert egyik éttermét, ahová egy kis dombon felsétálva jutunk el. Az étterem lábánál, az ajánlott látogatói útvonalon tovább haladva egy madárröpdéhez érkezünk, amelyet akár felülről nézve is megtekinthetünk. Itt különböző vízi- és parti madarakat láthatunk. A szépen berendezett, gazdagon növényesített férőhely nem egy adott kontinens madarait mutatja be, a fajok összeválogatásánál a cél elsősorban a hasonló életmódú madarak kiválasztása volt. A bemutatóban többek között gogókkal, más néven kalapácsfejű madarakkal (Scopus umbretta), gulipánokkal (Recurvirostra avosetta), gólyatöcsökkel (Himantopus himantopus), csigaforgatókkal (Haematopus ostralegus) és különböző récefajokkal találkozhatunk.
Az első főemlősfaj, amelyet az állatkerti részlegen tett sétánk során láthatunk, az örvös mangábé (Cercocebus torquatus), egy olyan majomfaj, amely jelenleg csak itt látható Ausztriában. Sajnos a különleges, ritka állatok tartóhelye hagy némi kivetnivalót maga után, és ez sajnos az állatkert legtöbb főemlősbemutatójára igaz. A mangábék egy régi, ma már korszerűtlen házban és a hozzá kapcsolódó, részben üvegfalú ketrecben élnek. Bár a nem túl nagy alapterületű kifutóban viszonylag sok mászási lehetőség szolgálja az állatok kényelmét, berendezése ennek ellenére sem nevezhető esztétikusnak. Bízom benne, hogy néhány éven belül a mangábék is új, korszerűbb és tetszetősebb kifutóba költözhetnek majd. A Mangábéházhoz egy másik, kisebb férőhely is csatlakozik, amely különböző papagájfajok bemutatására szolgál.
A zsiráfok az állatkert legnépszerűbb lakói közé tartoznak. Ausztriában – Bécsen kívül – jelenleg csak Schmidingben tartanak zsiráfokat. Bár az itteni csapat kifutója nem óriási alapterületű, de tágas, ezen kívül egy szépen növényesített, tetszetős bemutatóról van szó. A látogatók több perspektívából is megtekinthetik az állatokat, a zsiráfház bejárata felé kanyargó látogatói ösvényen végighaladva akár szemmagasságból is meg lehet ismerkedni a Föld legmagasabb szárazföldi állatával. A látogatók általi, kontroll nélküli etetés miatt több helyen is az eredetileg felépült védőkorlát mellett plexifalból készült magasítás választja el az állatokat a látogatóktól, ezen kívül a kifutó több pontján is terjedelmes, ágakból álló rakás gátolja meg a zsiráfokat abban, hogy közvetlenül a látogató sétányhoz jussanak. Mindazonáltal az intézmény előre meghirdetett időpontokban lehetőséget biztosít az állatok etetésére, gondozói felügyelet mellett. E sorok írásakor összesen hat Rothschild-zsiráf (Giraffa camelopardalis rothschildi) él az állatkertben, az egy kifejlett bikából és két kifejlett tehénből álló tenyészcsapat rendszeresen szaporodik. Az állatkerti részlegen viszonylag kevés olyan állatházat találunk, amelyet a látogatók is megtekinthetnek, ezek egyike a Zsiráfház. Az állatház a kifutóhoz hasonlóan szintén nem túl nagy alapterületű, sem hivalkodó, inkább funkcionális jellegű. A látogatók az épületben szintén plexin keresztül láthatják az állatokat, ha azok éppen belső boxaikban tartózkodnak. Az óriási patások tartásán kívül a Zsiráfház szurikáták (Suricata suricatta) és kaffer szarvasvarjak (Bucorvus leadbeateri) elhelyezésére szolgál. A szurikátakifutó közvetlenül a látogatói bejárat mellett került kialakításra. Érdekesség, hogy az állatkertben jelenleg három szurikátacsapat is van, ebből kettő a zsiráfházban nyert elhelyezést. A kisebbik csapat jelenleg egy külső kifutó nélküli belső férőhelyen él, a nagyobbik csapat tagjai szabadon választhatnak külső és belső kifutójuk használata között. A kaffer szarvasvarjak jelenleg a kulisszák mögötti férőhelyen élnek, pici külső röpdéjük azonban úgy van kialakítva, hogy messziről a látogatók is vethetnek rá egy pillantást. Valószínűleg tartom, hogy ezek a madarak korábban együtt voltak tartva a zsiráfokkal, hiszen az interneten fellelhető, a kifutóról készült régebbi fényképeken még nem szerepel ez a röpde, ellenben a kaffer szarvasvarjak belső férőhelyéről a kifutóra nyíló ajtó már látható rajtuk.
Nem messze innen egy minden oldalról körbejárható vízimadár-bemutatóhoz érünk. A kifutó kiemelt faja a fekete hattyú (Cygnus atratus), ezeken a vízimadarakon kívül többek között pártás darvakat (Anthropoides virgo), az állatkert területén mindenütt jelen lévő, szabadon élő tőkés récéket (Anas platyrhynchos) és az európai állatkertekben ritkaságszámba menő kis lilikeket (Anser erythropus) is láthatunk, utóbbi faj az osztrák állatkertek között csak itt kerül bemutatásra.
Rothschild-zsiráfbika (Giraffa camelopardalis rothschildi) © Nagy Norbert
Az erdei szitutungák (Tragelaphus spekii gratus) korábban már említett kifutója hangulatában jól illeszkedik a zsiráfok bemutatójához, amelytől a kerítés mellett egy kis patak választja el. A patakocska keresztülfolyik az egész állatkerten, vize több helyen is tóvá lett duzzasztva. A néhol tisztást, néhol erdőt imitáló szitutungakifutóban a fő látványosságot a kecses afrikai antilopok szépen szaporodó csapata jelenti, de vízimadarakkal is szép számmal találkozhatunk itt. Ebben a bemutatóban is bemutatásra kerül a pártás daru, ezeken a madarakon kívül többek között közönséges vagy szürke darvakat (Grus grus), kelet-afrikai szürkenyakú koronásdarvakat (Balearica regulorum gibbericeps), fehér gólyákat (Ciconia ciconia) és Hawaii ludakat (Branta sandvicensis) is megfigyelhetünk. A szitutungák belső férőhelyeinek is otthont adó, nagy alapterületű épület túloldalán további állatbemutatók kerültek kialakításra, többek között ez az állatház rejti a fehérkezű gibbonok belső férőhelyeit. Az örvös mangábékkal ellentétben a gibbonok modern, 21. századi kifutóban élnek, a jó körülményeket rendszeres szaporulattal hálálják meg. A főemlősök belső férőhelyei nem látogathatók, a gibbonok a látogatók feje fölött kialakított speciális átjárón járhatnak ki külső területükre, az állatkert legnagyobb alapterületű taván kialakított, mesterséges szigetre. Az épületben a szitutungák és a gibbonok belső férőhelyein kívül több belső madárröpde is felépült, a vendégek a hozzájuk csatlakozó külső röpdékben láthatják a tollasokat. Az itteni bemutatók lakói között igazi ritkaságokat is találunk. A papagájokat a keák (Nestor notabilis), a fenyőpapagájok (Psittacula derbiana), a narancsbóbitás kakaduk (Cacatua sulphurea citrinocristata) és a kis sárgabóbitás kakaduk (Cacatua sulphurea ssp.) képviselik. Ezüstfülű álszajkót (Trochalopteron melanostigma) jelenleg csupán két európai állatkertben láthatunk. Bár nem ennyire nagy állatkerti ritkaság, de szintén nem mindennapi látvány a különleges megjelenésű, világos alapszínű mandarintragopán, más néven Cabott-tragopán (Tragopan caboti), az osztrák állatkertek közül csak itt gondoznak ilyen madarakat. Egy szomszédos röpdében a Cabott-tragopán közeli rokonát, a kéktorkú, más néven Temminck-tragopánt (Tragopan temminckii) is megfigyelhetjük.
Mivel az ajánlott látogatói úton sétálva ezen a részen egy zsákutcához érünk, a korábban már említett hattyús tóig visszasétálva és egy másik utat választva folytathatjuk utunkat. A Schmidingi Állatkertben szép és népes flamingócsapatokat láthatunk. Az egyik tavacskán chilei flamingók (Phoenicopterus chilensis) és karibi flamingók (Phoenicopterus ruber) közös csapata nyert elhelyezést. Utóbbi faj látványa nem csupán azért lehet érdekes a magyar állatkertbarátok számára, mert véleményem szerint tollazata a legszebb színezetű a flamingók között, hanem azért is, mert jelenleg sehol nem láthatóak ilyen madarak hazánkban. A schmidingi társas flamingókifutó legérdekesebb madarának számomra mégsem a karibi flamingók bizonyultak, hanem a feketenyakú koronásdaru (Balearica pavonina). Ez az impozáns megjelenésű darufaj szürkenyakú rokonánál jóval ritkább látvány az európai állatkertekben, jómagam mindössze másodjára találkozok eme különleges madárral. A flamingók tava mellett egy kisebb kifutóhoz érkezünk, amely jelenleg kissé kihasználatlan. Egy másik helyszínen is bemutatott fajt láthatunk itt, hiszen mindössze egy közönséges darupár lakja a tavacskát, a darvakon kívül néhány vadon élő tőkés réce szűrögeti a vizet. A kifutó korábban vörös pandák elhelyezésére szolgált, az üveglapokból készített „pandabiztos” kerítés a mai napig változatlanul megmaradt. Érdekesség, hogy az állatkert egyik régebbi térképe szerint már akkor is ilyen nagy volt a kifutó vízzel való borítottsága, amikor még a macskamedvék laktak itt.
Nőstény erdei szitutunga (Tragelaphus spekii gratus) © Nagy Norbert
.JPG)
A Schmidingi Állatkert egyik kulcsfaja a nyugati gorilla, melynek – a világ legtöbb, gorillát tartó állatkertjéhez hasonlóan – a síkvidéki alfaját (Gorilla gorilla gorilla) mutatja be az intézmény. A gorillák a legnépszerűbb állatkerti állatok közé tartoznak, és nincs ez másképp Schmidingben sem. Ausztriában jelenleg csak itt tartják a fajt, az állatkert egy háromfős hímcsapat gondozásával járul hozzá az EEP-program sikeréhez. A gorillákat bemutató, 2004-ben átadott komplexum a Gorilla Bai fantázianevet viseli, utalva ezzel a „bai”-ekre, az óriási emberszabásúak természetes élőhelyén megfigyelhető esőerdei tisztásokra. A külső kifutó 1800 m² nagyságú, füves, gazdagon növényesített, kellő mászási lehetőséggel ellátott, vizesárokkal, villanypásztorral, a nagyközönség felől pedig korláttal és plexivel határolt (a plexikerítést utólag alakították ki a látogatók felőli oldalon). A Gorillaházba az állatkert túlsó pontjáról, a ragadozó madarak röpdéjéből tudunk besétálni, ott jártamkor azonban átmenetileg le volt zárva az emberszabásúaknak otthont adó épület.
A modern gorillakomplexummal éles ellentétben áll a közeli, elavult, szűkös, különböző madaraknak és kistestű emlősöknek otthont adó kifutó- és röpdeegyüttes. Bár a ketrecsorhoz csatlakozó állatházba nem mehetünk be, a külsőket megkerülve a belső férőhelyekre is bekukkanthatunk üvegablakokon keresztül. Érdekesség, hogy a jávai orrszarvú madarak (Buceros rhinoceros silvestris) házába egy nagy betekintő felület helyett több kisebb betekintőn keresztül kukucskálhatunk be. A megoldás azt a célt szolgálja, hogy minél kevésbé zavarjuk a madárritkaságokat a költés során. Az itteni kifutók és röpdék egyetlen előnye, hogy viszonylag gazdagon növényesítettek, a dús vegetáció némileg enyhíti szűkös mivoltukat és korszerűtlen állapotukat. A korábban már említett orrszarvú madarakon kívül ezüstarcú szarvascsőrű madarakat (Bycanistes brevis), vöröscsőrú kittákat (Urocissa erythrorhyncha), Prevost-mókusokat (Callosciurus prevostii), bolíviai mókusmajmokat (Saimiri boliviensis), valamint az utóbbiakkal közös kifutóban Azara-agutikat (Dasyprocta azarae) láthatunk itt.
A vörös folyamidisznó pár (Potamochoerus porcus pictus) – a fajjal a magyar nyelvben ecsetfülű disznó néven is találkozhatunk – kifutója jelzi: közeledünk az állatkert második Afrika-tematikájú kifutó-együtteséhez. Érdekesség, hogy a disznók kifutójában egy nagyobbacska tavacska is szolgálja a patások kényelmét. Az úton tovább haladva ismét zsákutcához érünk, itt, a gibbonkifutóval ellentétes oldalon, újra megfigyelhetjük az állatkert legnagyobb méretű tavának madarait. A vízben rózsás- és borzas gödények (Pelecanus onocrotalus és P. crispus) úszkálnak. Mellettük az igazi kuriózumnak számító, hatalmas termetű góliátgém (Ardea goliath) lépdel méltóságteljesen a sekély vízben, majd hirtelen lecsap egy gyanútlan halra. Mintha csak a faj természetes élőhelyén, Afrikában járnánk! A mindössze 13 európai állatkertben bemutatott gémfaj Ausztriában csak itt látható. A nagy tó egy leválasztott szakaszán az állatkert második flamingókolóniájának tagjai szűrögetik a vizet. A csapatot a korábban látottól eltérően csupán egyetlen faj képviselői alkotják, melyek egytől egyig rózsás flamingók (Phoenicopterus roseus).
Hím síkvidéki nyugati gorilla (Gorilla gorilla gorilla) © Nagy Norbert
A Schmidingi Állatkert egyik legismertebb kifutó-együttese a déli szélesszájú orrszarvúaknak (Ceratotherium simum simum) és egyéb afrikai elterjedésű állatfajoknak otthont nyújtó komplexum, melynek egységei az orrszarvúház körül felépítve lettek kialakítva. Ezek a kifutók alkotják az egykori madárparkból „igazi” állatkertté váló intézmény egyik első élőhely szerinti csoportosítás alapján megépült bemutatóját, mely az orrszarvúcsapat alapító egyedeinek megérkezésének évében, 2008-ban nyílt meg a nagyközönség előtt. A kisebbik kifutót az orrszarvúbika lakja, akit csak a párzási időszakban engednek át a tehenekhez. A hatalmas hím vastagbőrű egy dél-afrikai gepárd (Acinonyx jubatus jubatus) testvérpárral osztja meg otthonát. A két hím ragadozó Bázelből ékezett Ausztriába 2007-ben. Az orrszarvúval közös kifutójukat – a látogatói részen végighúzódó korláton kívül – csak vizesárok és villanypásztor határolja. Bár az orrszarvú és gepárd társítása nem egyedi eset az állatkerti világban, számomra mégis különösen érdekesnek bizonyult ez a társaskifutó. A két faj alapvetően jól megfér egymással, amelyhez az is hozzájárul, hogy a gepárdok az épület tövében kialakított, az orrszarvú által nem megközelíthető kifutórészre is vissza tudnak húzódni. Ott jártunkkor az orrszarvúbika meglehetősen ingerlékeny volt, többször is körbekergette a gepárdokat a kifutóban, akik éppen emiatt nyugtalanul, feszülten viselkedtek. Az állatkertben egyébként csak nagyon kevés ragadozó emlős látható, a vörös pandákon és a szurikátákon kívül csupán a kismacskák és a nagymacskák egy-egy faja képviseli az emlősök osztályának ezt a rendjét Schmidingben.
A másik orrszarvú-bemutató az állatkert legnagyobb, kéthektáros kifutója, melynek egyik pontján a magasban körbefutó hídról is vethetünk egy pillantást az afrikai szavannák élővilágát bemutató, hatalmas területre. Korábban több állatfajt is gondoztak itt, jelenleg azonban csupán három faj látható a kifutóban. A zebrákat a Böhm-zebrák (Equus quagga boehmi) kis csapata képviseli az állatkertben. Bár az itteni példányok alfajtiszták, az egyik zebra szokatlanul rövid sörénye miatt első pillantásra úgy hittem, hogy sörénytelen zebrákról (Equus quagga borensis) van szó. A dél-afrikai fekete lóantilopok (Hippotragus niger niger) ott jártamkor átmenetileg nem használhatták a területet, feltehetően azért, mert az orrszarvúak és a zebrák csapatában egyaránt utód nevelkedett. Az állatkert jelenleg három orrszarvútehenet tart, ami még ennél is különlegesebb, hogy látogatásom idején mindhárom tehén egyszerre nevelt borjút! A három ifjonc egyike sem volt még egy éves sem, amikor láttam őket, születésük között csupán néhány hónap telt el. Megkapó a népes orrszarvúcsapat látványa. Az orrszarvúcsalád tagjai napközben mind a hatan együtt használhatják a kifutót, estére azonban minden anya-borjú párost külön-külön boxokba zárnak. Érdemes megemlíteni, hogy Ausztriában először Schmidingben született orrszarvú, 2012-ben.
Déli szélesszájú orrszarvútehén (Ceratotherium simum simum) borjával © Nagy Norbert
Az Afrika-kifutótól a ragadozó madarak röpdéje felé haladva elsőként a sisakos kazuárok (Casuarius casuarius) kifutói mellett haladunk el. A nagytestű futómadarak lakhelyeit számomra szokatlan módon viszonylag alacsony kerítés határolja. A kazuárok szomszédságában szép kialakítású, terjedelmes röpde épült az állatkert hóbaglyai (Bubo scandiacus) számára. Bár az intézmény állatgyűjteménye bővelkedik madárritkaságokban, jelenleg a hóbagoly az egyetlen olyan bagolyfaj, amely bemutatásra kerül Schmidingben.
A ragadozó madarak óriási röpdéje minden madárbarát szívét megdobogtatja. Az állatkert honlapja szerint a 2003-ban megnyitott, 25.000 m³-es létesítmény a világ legnagyobb „besétálós” ragadozó madár röpdéje. Bár a bemutató valóban hatalmas, ezt a kijelentést némileg túlzásnak érzem; jómagam többször láttam már olyan, a látogatók által is bejárható, ragadozó madaraknak otthont adó röpdét, mely szerintem nagyobb volt a schmidingi bemutatónál. Ráadásul az általam egységesnek hitt nagy röpde valójában három kisebb, különálló bemutatóból áll, melyek közül csak az első kettő szolgál ragadozó madarak tartására. A megadott légtérfogat azonban minden kétséget kizáróan a három részegység együttesen vonatkozik. Az egyirányúsított komplexum első röpdéjének ajtaján belépve egy barlangszerű ösvényen találjuk magunkat, melyen végigsétálva itt is, ott is betekintő nyílásokat láthatunk, ezeken keresztül pillanthatunk rá az első röpde madaraira. Érdemes megjegyezni, hogy a leskunyhó-szerű kialakításnak köszönhetően minimális annak az esélye, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk az állatokkal. Ebből a barlangból érjük el a Gorillaház bejáratát is. Az első részlegben az állatkert szemléltető táblái szerint vörös kányák (Milvus milvus), barna kányák (Milvus migrans), valamint hat különböző keselyűfaj egyedi kerülnek bemutatásra, melyek a következők:
- fakó keselyű (Gyps fulvus fulvus),
- karvalykeselyű (Gyps rueppellii); Ausztriában csak itt látható,
- barátkeselyű (Aegypius monachus),
- dögkeselyű (Neophron percnopterus),
- füles keselyű (Torgos tracheliotos); Európában állatkerti ritkaság, Ausztriában csak itt látható;
- gyapjasfejű keselyű (Trigonoceps occipitalis); Ausztriában csak itt látható
Jómagam csupán egyetlen vörös kányát, illetve fakó-, karvaly-és barátkeselyűket, illetve egy pusztai sast (Aquila nipalensis), egy, a táblákon fel nem tüntetett madárfaj példányát láttam a röpdében. Tény és való, a bemutató kellően nagy és jól berendezett ahhoz, hogy a madaraknak ideális búvóhelyeket biztosítson. A röpdében a fakó keselyű állatkertekben gyakori, és kontinensünkön a szabad természetben is előforduló törzsalakját láthatjuk. Schmidingben azonban a faj másik alfaját is tartják, a törzsalaktól keletebbre, egészen Indiáig megtalálható Gyps fulvus fulvescens alfajt. Ilyen madarakat csak két európai állatkertben gondoznak; kár, hogy a schmidingi példányok a kulisszák mögött kialakított röpdében élnek.
A középső röpde az óriás rétisaspár (Haliaeetus pelagicus) otthona. A hatalmas ragadozó madarak méretük ellenére jól el tudnak rejtőzni a bemutatóban, hiszen az előző férőhellyel ellentétben, akár a látogatói útvonalat alkotó építmény tetejére is felszállhatnak. A harmadik, egyben utolsó röpdében már nem találkozhatunk ragadozó madarakkal. Itt már sokkal közvetlenebb a kapcsolat a látogatók és az állatok között, mint az első két röpdében, a tollasok tőlünk karnyújtásnyira élik mindennapi életüket. A Neotrópus fantázianevet viselő röpde nevéből adódóan elsősorban a neotropikus terület madarait kívánja bemutatni a nagyközönségnek. Az állatkert több más madárbemutatójához hasonlóan itt sem csupán egyetlen kontinens madarait láthatjuk a röpdén belül. Az itteni madárfajok mindegyikét nem kísérlem meg felsorolni, helyette jó néhány érdekesebb fajt szeretnék kiemelni, melyek a következők:
- fekete gólya (Ciconia nigra),
- Abdim-gólya (Ciconia abdimii),
- rózsás tantalusz (Mycteria ibis),
- kis kócsag (Egretta garzetta),
- kanalasgém (Platalea leucorodia),
- hóbatla (Eudocimus albus); Ausztriában csak itt látható;
- skarlát íbisz (Eudocimus ruber),
- tüskésnyakú íbisz (Threskiornis spinicollis),
- kariáma, más néven vöröslábú kígyászdaru (Cariama cristata),
- valamint az állatkertben három helyszínen is bemutatott pártás daru.
Érdekes módon zsilipajtó helyett csupán egyetlen, egyszerű ajtón keresztül sétálhatnak ki a látogatók a röpdéből. Ott jártamkor tapasztaltam, hogy néha bizony meglehetősen nehéznek bizonyult az élelmes és a kijáratnál előszeretettel sétálgató kariámák szökését megakadályozni. Sajnos látogatásom napján egy hóbatla kiszabadult a röpdéből, és a madárröpdében tett sétám során megfigyeltem, amint kívülről próbált visszatérni társaihoz. Remélem, időközben sikerült befognia őt az állatkert munkatársainak!
A madarak röpdéjéből kiérve néhány méter után a Trópusi Háznál találjuk magunkat. Egyelőre azonban haladjunk tovább az ajánlott látogatói útvonalon! Kisvártatva egy szintén hatalmas- bár a nagy röpde méreteit meg sem közelítő- keselyűbemutatóhoz érünk. Ott jártunkkor egyetlen füles keselyűt láttunk ebben a röpdében. Kár, hogy társbérlőit, a vitézsasokat (Polemaetus bellicosus), valamint a különleges megjelenésű és életmódú, az európai állatkertekben szintén ritka pálmakeselyűket (Gypohierax angolensis) nem sikerült megpillantanunk.
Tüskésnyakú íbisz (Threskiornis spinicollis) © Nagy Norbert
Az egyetlen nagymacskafaj, amely jelenleg bemutatásra kerül az állatkertben, a tigris, amelynek szibériai alfaját (Panthera tigris altaica) gondozzák Schmidingben. A szibériai tigrisek kifutója jól sikerült, tágas, 2000 m²-es alapterületű, több részre osztható. A medencékkel felszerelt, kellően növényes bemutatóban sok búvóhely áll a nagymacskák rendelkezésére. Nekünk csupán a kifutó második felkeresésekor sikerült rövid időre megpillantani egyet az állatkert három tigrise közül. A látogatók elsőként egy mesterséges barlangon sétálhatnak át, ahonnan kicsi, ráccsal és az állatok felől villanypásztorral határolt ablakokon nézhetnek ki a kifutókra. A barlang után a magasba kapaszkodva több kisebb kilátóteraszról gyönyörködhetünk a tigriskifutóban, sőt, még az orrszarvúkifutót is láthatjuk innen. Sajnos a kilátóteraszok nagyon picik, ezen kívül véleményem szerint nem lettek jó helyeken kialakítva, ez pedig nagyon sokat ront a kifutó beláthatóságán, különösen akkor, ha egyszerre sok ember zsúfolódik itt össze. Kár érte, mert az általam látott szibériai tigris-kifutók között az egyik legjobb a schmidingi.
A Trópusi Ház az állatkerti részleg legnagyobb, látogatók által is bejárható, egyben az egyik legrégebbi épülete. Az európai állatkertekben járva jó néhány trópusi házban jártam már, de a schmidingi nem igazán nyerte el a tetszésem. Nem csupán azért, mert egy régi, kissé elavult bemutatóról van szó, hanem azért is, mert az állatkert több más kifutójához és röpdéjéhez hasonlóan az épületben kialakított állattartó-helyeken sem egy adott kontinens vagy élőhely állatait láthatjuk, a Trópusi Házban mindenütt tapasztalható az „interkontinentális” jelleg. Az egyirányúsított épület bejáratán áthaladva elsőként egy nagyobb csarnokba érkezünk, ahol számos madárfaj röpköd a dús vegetáció között. A csarnok két nagyobb részre lett osztva, azonban a látott fajok és a szemléltető táblák elhelyezkedése alapján könnyen kikövetkeztethető, hogy olykor-olykor mindkét irányban átjárnak a másik röpdébe is az állatok. A csarnok első részében tett sétánk során karnyújtásnyira láthatók tőlünk az immerziós röpdében a nemespapagájok (Eclectus roratus), a szivárványos lórik (Trichoglossus haematodus), a díszes pávafácánok (Polyplectron napoleonis), a piroscsőrű tokók (Tockus erythrorhynchus), a sisakos hokkók (Pauxi pauxi pauxi) és a Viktória-koronásgalambok (Goura victoria). Több amazonpapagáj-faj is bemutatásra kerül itt, melyek közül igazi ritkaság a diadémamazon (Amazona diadema). Két kisebb, külső kifutó nélküli ketrecben aranyfejű oroszlánmajmok (Leontopithecus chrysomelas), illetve fehérarcú selyemmajmok (Callithrix geoffroyi) ugrálnak.
Az úton tovább haladva jutunk át a csarnokban kialakított második „besétálós” röpdébe. Itt egy nagy, leválasztott röpdében zöldszárnyú arák (Ara chloropterus), kék-sárga arák (Ara ararauna) és különféle amazonpapagájok rikácsolnak. Odébb sétálva, az arapapagájokkal szemben, egy másik leválasztott részen egy kis medencét találunk, melynek partján infralámpák alatt nílusi krokodil (Crocodylus niloticus) sütkérezik. Bár ő fajának egyetlen bemutatott példánya az állatkertben, Schmidingben még további két nílusi krokodilt gondoznak. A nílusi krokodil nagyon gyakori az európai állatkertekben, ennek ellenére Ausztriában jelenleg csak itt látható. A csarnok ezen részén a látogatók feje fölött szabadon közlekednek a Linné-kétujjúlajhárok (Choloepus didactylus). Az itt élő madarak között guvatgémet (Eurypyga helias) és málinkó-szövőmadarakat (Ploceus cucullatus) is láthatunk, utóbbiaknak a fészkét is megfigyelhetjük az egyik beültetett fikusz ágain. A szövőmadarak tojóit gyakran az épületbe jutott verebeknek nézik a látogatók.
A látogatói útvonalon sétálva egyre magasabbra emelkedünk a Trópusi Házban, mígnem egy kijáraton keresztül elhagyjuk az épületet. Az úton tovább haladva rövidesen egy másik bejáraton keresztül visszatérünk a Trópusi Házba, így a lombkorona élővilágába is betekintést nyerünk. Több terráriumot is láthatunk az épület ezen részén, melyekben többek között az Aquazooban is bemutatott fajokkal találkozhatunk, pl. vörösfarkú boával (Boa constrictor) és homloklebenyes baziliszkusszal (Basiliscus plumifrons). A Trópusi Ház utolsó terráriuma már elővetíti nekünk a következő nagyobb területegységet, a sivatag élővilágát bemutató komplexumot. A berendezésében is a sivatagokat idéző terrárium lakói sarkantyús teknősök (Centrochelys sulcata), görög teknősök (Testudo hermanni) és mór teknősök (Testudo graeca), annak ellenére, hogy egyik faj sem fordul elő kifejezetten sivatagos élőhelyen. A teknősös terráriumon átnézve még vethetünk egy pillantást az arákra, majd a második – immár végleges – kijáraton át kisétálhatunk a Trópusi Házból.
A Trópusi Ház oldalában kisebb külső ketrecek kerültek kialakításra, az itt élő állatok belső férőhelyei azonban úgy lettek megépítve, hogy azokat a látogatók nem láthatják. Az egykor jácintkék aráknak (Anodorhynchus hyacinthinus) otthont adó bemutatóban napjainkban aranyaratingák (Guaruba guarouba) csapata röpköd. Mellettük – véleményem szerint igencsak kicsi – röpdéjében egy bukázó saspár (Terathopius ecaudatus) látható. A madarak mellett két félmajomfaj kerül itt bemutatásra, gyűrűsfarkú makikat (Lemur catta) és tarka varikat (Varecia variegata) láthatnak itt az érdeklődők. A makik kicsi, rácsos kifutói megjelenésükben hagynak némi kivetnivalót maguk után. Érdekesség, hogy biztonsági korlát nem lett kialakítva előttük, viszont a kifutókat dupla rácsozattal látták el. A tiltás ellenére az állatokat etetni és simogatni vágyó látogatói sereget azonban még ez sem akadályozza meg.
Sisakos hokkó (Pauxi pauxi pauxi) © Nagy Norbert
Az állatkert egyik legújabb kifutóegyüttese a sivatag, a pampa és a préri élővilágát mutatja be a látogatóknak. Alapvetően nagy méretű, tetszetős bemutatókról van szó, ez alól csupán a feketefarkú prérikutyák (Cynomys ludovicianus) aprócska, szegényes berendezésű kifutója kivétel, amely a préri élővilágát szimbolizálja. Az első sivatagi kifutó lakói az arab nyársasantilopok (Oryx leucoryx). Az impozáns megjelenésű patások kis csapata szépen szaporodik az állatkertben, ott jártunkkor is egy borjú nevelkedett Schmidingben. Az arab nyársasantilopok kifutója fölött magasodó domboldalon egy elkülönítő kifutót vehetnek észre a szemfülesebbek. Bár ez az állattartóhely a kulisszák mögött épült fel, kis szerencsével az antilopkifutó felett átnézve, a látogatói útról is vethetünk egy pillantást lakóira, a girgentana kecskékre és a közönséges kékjuhokra (Pseudois nayaur). A második, nagyobb méretű sivatagi kifutót közösen használják kardszarvú nyársasantilopok (Oryx dammah) és kétpúpú tevék (Camelus ferus f. bactrianus). Érdekes párosítás, hiszen a két faj két külön kontinensről származik. Innen nem messze található a teljesen körbejárható pampakifutó, mely folyamatosan lejt, mivel egy dombocska oldalában lett felépítve. Lakói nagy marák (Dolichotis patagonum) és nanduk (Rhea americana). A kifutóban bemutatott két faj látványa jó összhangban van a közeli Ausztrália-kifutó lakóival: itt Bennett-kenguruk (Notamacropus rufogriseus) népes csapata ugrál, otthonukat emukkal (Dromaius novaehollandiae) osztják meg. Ott jártunkkor az Ausztrália-kifutó elkülönítőjében az emukakas éppen fiókákat nevelt.
Nem messze innen találjuk az állatkert egyik központi részét, ahol étterem, mosdók, játszótér és egy utóbbi részeként egy trambulin fogadja a vendégeket (megmondom őszintén, egy állatkertben kevés idegesítőbb dolog létezik egy hatalmas trambulin hangjánál. Talán csak a látogatók által kipróbálható dobok folyamatos monoton, messzire hangzó hangját tudnám ide sorolni.) A központi rész körül helyezkedik el a háziállat-bemutató. Egy karámban törpe szamarakat (Equus africanus f. asinus) láthatunk, az állatsimogatóban pedig különböző kecske- és juhfajták (Ovis orientalis f. aries) között (pl. girgentana kecske, kameruni törpekecske, kameruni juh) sétálhatunk. Az állatsimogató melletti épületben különleges bemutatót tekinthetünk meg, az állatkert takarmánykonyhája ugyanis bárki által szabadon megtekinthető, egy üvegfalon keresztül pillanthatunk be a kulisszák mögé. Látható itt néhány preparátum is, illetve a takarmányállatok tenyészete. Tovább haladva, a takarmánykonyha után a háziállatok belső férőhelyeihez érünk. Az istállórészben a már említett patások belső férőhelyei mellett házi nyulakat (Oryctolagus cuniculus f. domestica) és tengerimalacokat (Cavia porcellus) is láthatunk itt.
A háziállat-bemutatót elhagyva a nagy röpde egyik oldala mentén vezet tovább a látogatói út. Rövidesen egy régi, korszerűtlen, szűkös ketrecekből álló röpde- és kifutósorhoz érünk. Kár érte, hiszen az itt bemutatott fajok megérdemlik a figyelmet: jákókat, más néven szürke papagájokat (Psittacus erithacus), Timneh-jákókat (Psittacus timneh), Aru-pálmakakadukat (Probosciger aterrimus aterrimus), ritka Abbott-kakadukat (Cacatua sulphurea abbotti), rózsás kakadukat (Eolophus roseicapilla), legyezőpapagájokat (Deroptyus accipitrinus) és mongúzképű barnamakikat (Eulemur mongoz) láthatunk itt, utóbbi faj Ausztriában csak itt kerül bemutatásra.
Egy újabb játszótér mellett elhaladva a Természet- és Fajvédelmi Pavilonhoz érünk. Az egyszerű, de nagyszerű kiállítás egy régebbi állatházhoz kapcsolódva épült fel, nem titkolt célja megismertetni a látogatókat a modern állatkertek szerepével és a fajvédelmi programok fontosságával. A részben nyitott oldalú pavilon melletti, kisebb állatházba ugyan a látogatók nem mehetnek be, de a hozzá kapcsolódó külső ketrecekben megnézhetik az itt bemutatott fajokat. Akárcsak a mókusmajmok és a mongúzképű barnamakik kifutója esetében, úgy az itteni férőhelyek esetében is elmondható, hogy eredetileg röpdéknek épültek és csupán később költöztek némelyikbe emlősök. Az előző, makiknak és papagájoknak otthont nyújtó férőhelyeknél némileg nagyobb és szebb, jobban növényesített ketreceket láthatunk itt. Az egyik röpdében tarvarjak (Geronticus eremita) kerülnek bemutatásra, ezen a helyszínen is láthatunk egy szép orrszarvú madár-párt, tőlük nem messze homraik, más néven nagy szarvascsőrű madarak röpködnek (Buceros bicornis), kissé furcsa módon utóbbiak társbérlőiként, egy madárröpdében sarkantyús teknősök élik mindennapi életüket, szomszédságukban pedig az állatkert harmadik szurikátacsapatával találkozhatunk. Korábban a szurikáták ketrecében éltek az állatkert bolíviai mókusmajmai, akik időközben a korábban már említett, gorillák melletti kifutóba kerültek át. A Schmidingi Állatkertben a közelmúltban egy szépen szaporodó gyapjasmajom-csapat (Lagothrix lagothricha) is élt, azonban az intézmény munkatársai nemrég lemondtak a faj tartásáról. A két utolsó hím példány idén ősszel Csehországba, a Zlíni Állatkertbe költözött. Bár ott jártunkkor még bemutatták Schmidingben a fajt az itt ismertetett ketrecek egyikében, nagy bánatomra számomra ismeretlen okból látogatásom napján nem engedték ki a különleges majmokat a külső kifutóra, az állatok egész nap belső férőhelyükre voltak bezárva.
A látogatói útvonalon tovább sétálva az állatkert utolsó ketrecsorához érkezünk, mely hasonló kialakítású, de jóval kisebb méretű kifutókkal rendelkezik, mint az előző bemutatóegység. Mivel az itteni ketrecekhez és röpdékhez nem csatlakozik állatház, valószínűnek tartom, hogy a bennük látható madarak az állatkert másik pontján töltik a telet. Az egyik bemutatóban kínai csíkosmókusok (Tamiops swinhoei) népes csapata ugrál, a szomszédos röpdékben pedig különböző amazon- és kakadufajok képviselői rikácsolnak. Közülük a jelenleg csupán 9 európai állatkertben bemutatott Granada-amazonok (Amazona rhodocorytha) tetszettek a legjobban, mivel jómagam most először találkoztam ezzel a fajjal élőben.
Arab nyársasantilop-borjú (Oryx leucoryx) © Nagy Norbert
