ZOOROPEEurópa állatkertjei
ZOOlogical Gardens of EuROPE
MÚLT, JELEN ÉS JÖVŐ KELET-CSEHORSZÁGBAN
Az Olmützi Állatkert I.
Írta: BOROS TAMÁS
2020
Fényképezte: BOROS TAMÁS, MAZÁCS ANITA és SVÁBIK KRISZTIÁN
2018 és 2017
Feltöltve: 2020. október 06.
Csehországban utazgatva az állatkertek kedvelői a bőség zavarával szembesülhetnek: egymást érik a jobbnál jobb, a tartott fajok és a kifutók kialakítása tekintetében akár a nyugat-európai kertekkel is vetekedő bemutatók. Bár Olmütz állatkertjét – Zoo Olomouc – nem sorolnám ezek közé, azért mindenképpen érdemesnek láttuk beiktatását a Csehország déli részén tett állatkert-körutunkba.
Olomouc Csehország délkeleti részén fekszik, Brno mellett Morvaország egyik központjának számít. Lakói a második világháborúig nagy részben német származásúak voltak, így a várost ma is gyakran német nevén Olmützként emlegetik.
Az állatkert története számos csehszlovák állatkerthez hasonlóan az 1950-es évekre nyúlik vissza, amikor is nagy népszerűségnek örvendtek a kisebb-nagyobb állatbemutatók, melyeket a korabeli rendszer is a „biztonságos” szórakozási formák közé sorolt, így támogatták az ilyen jellegű intézmények alapítását. Az első olmützi állatbemutató még a város központjához közeli kisebb területen nyithatta meg kapuit, és csak néhány faj tartására vállalkozott, így az oda látogatók szarvasokkal, őzekkel, pávákkal, fácánokkal és egyéb madarakkal ismerkedhettek meg. A szerény körülmények ellenére a létesítmény hamar népszerű lett, így törvényszerűen felmerült a bővítés gondolata. Eredeti helyén erre nem volt lehetőség, ezért hosszas keresést követően Olmütz külterületén, a közigazgatásilag hozzá tartozó Svaty Kopecek nevű falu határában jelöltek ki az állatkert számára egy 25 hektáros területet, melyet nem sokkal később a ma is használatban lévő 42,5 hektárra bővítettek. Az áttelepítéssel viszont megkezdődött az állatkert hosszú kálváriája is: a terület jellege számos, nehezen megoldható problémával szolgált. Vezetékes víz nem volt, a megfelelő vízellátás érdekében a munkálatok megkezdéseként egy patakot kellett felduzzasztani, hogy az állatkert vízhez jusson. A kifutók, állatházak társadalmi munkában, önkéntesek segítségével épültek meg, így meglehetősen messze estek a megfelelőtől. Az ekkor épült létesítmények többsége már nem létezik, lebontották vagy teljes átalakításon esett át, de az eredetileg 11 madárröpdéből három a mai napig is áll. Villamos energia csak a konyha épületében volt, a kert többi részében nem. Problémaként merült fel a belvárostól való nagy távolság (a kert kb. 10 km-re esik a központtól), ráadásul a szomszédos Svaty Kopecek lakói folyamatosan az állatkert felől áradó elviselhetetlen bűzre panaszkodtak. A kert kezdetben elsősorban európai állatokat mutatott be, de az 50-es évek második felétől egyre több egzotikus állat érkezett, köztük majmok, teve, láma, mocsári macska. Sajnos az új állatok beszerzése gyakran megelőzte a számukra megfelelő tartóhelyek kialakítását, így sokszor rövid idő alatt kellett új férőhelyeket építeni, így általánossá vált a pénzhiány. Végül 1958-ban az Oktatási és Kulturális Minisztérium az állatkert bezárása mellett döntött. A felsoroltak mellett a Minisztérium komoly érvként hozta fel, hogy ekkor már 11 másik állatkert működött Csehszlovákiában, az állatok beszerzése pedig akadozott, a kínálat messze nem volt elég az összes kertnek, Olmütznek általában csak azok az állatok jutottak, amelyek máshol nem kellettek, így viszont a látogatószám meglehetősen alacsony maradt, nem érte el az évi 50 ezret sem. Végül mégis sikerült elkerülni a megszűnést, és a 60-as években megindulhatott a régen várt fejlődés, új kifutók épültek, megoldódott a víz- és áramellátás, a látogatószám pedig 100 ezer fölé emelkedett. A haladás a 70-es években is folytatódhatott, ekkor épült a jelenleg is működő pavilonok és kifutók nagy része, így kialakult a kert ma is látható képe. Nagy előrelépést jelentettek a Josef Vágner vezette afrikai állatbefogó expedíciók: addig a cseh állatkertek elsősorban a szocialista országokkal, az NDK-val, Lengyelországgal, a Szovjetunióval és Magyarországgal cserélhetett állatokat, így a ritka afrikai patások beszerzése sokat javított a helyzeten. A nyolcvanas évek átmeneti visszaesése után a 90-es években végre megnyíltak a határok, a nyitás Nyugat-Európa felé számos addig szinte beszerezhetetlen állat érkezését tette lehetővé. A kert 1999-ben már 35 EEP-s fajt gondozhatott, 1990-ben az intézmény tagja lett a Cseh és Szlovák Állatkertek Szövetségének (UCSZ), majd 1995-ben az EAZA tagságot is sikerült elnyerni.
Az állatkert térképe
Az állatkert megközelítése a városból induló helyi buszjárattal illetve autóval lehetséges, utóbbi esetben nagy parkoló áll a rendelkezésünkre, a parkolás díját az állatkert pénztáránál rendezhetjük, melyet a modern, ajándékboltnak és mosdóknak is otthont adó fogadóépületben találunk. Érdekesség, hogy már az állatkert területén kívül találkozhatunk az első lakókkal: a gyűrűsfarkú makik (Lemur catta) meglehetősen „földszintesre” sikerült kifutóból csalogatják a látogatókat, illetve a pénztárnál kisebb tengeri akváriumban gyönyörködhetünk. A kert területére lépve, az épület ellenkező oldalán a már megtekintetthez hasonló (sajnos szintén csak minimális berendezéssel bíró) kattakifutót találunk.
A látogatói út a huszármajmok (Erythrocebus patas) nem túl mutatós vasráccsal határolt, bár tágas és jól berendezett kifutója mellett vezet. A majmok kis kunyhóban található belső férőhelyét egy ablakon bepillantva nézhetjük meg. Az út egyik leágazását követve a madárbemutatókhoz használt madarak kis kunyhói ötlenek a szemünkbe. Az egerészölyvek (Buteo buteo), uhuk (Bubo bubo), hóbaglyok (Bubo scandiacus) és társaik szökését a lábukhoz rögzített béklyó akadályozza meg.
Az állatkert legrégebbi épületei közé tartozik a Majomház, mely az évek során több átalakításon, bővítésen és felújításon esett át. Jelenlegi formáját 1995-ben nyerte el, amikor a külső kifutók rácsait üvegre cserélték, azon megfontolásból, hogy az állatok így télen is gyakrabban tartózkodhatnak a szabadban. Sajnos ezek a módosítások legfeljebb esztétikailag javítottak a meglehetősen szűkös kifutókon. Az épületbe lépve keskeny folyosón végighaladva tekinthetjük meg az állatok csempézett, egymástól helyenként üvegtégla fallal elválasztott belső férőhelyeit. A ház főbejáratától balra sorakoznak a makik és a gibbonok kifutói. A félmajmokat a tarka varik (Varecia variegata), a szerecsenmakik (Eulemur macaco) és a fehérhomlokú barnamakik (Eulemur albifrons) képviselik, míg a gibbonok közül sziamang (Symphalangus syndactylus), aranyarcú gibbon (Nomascus gabriellae) és fehérkezű gibbon (Hylobates lar) él a ház kifutóiban. A jobbra eső, 2005-ben korszerűsített, műsziklával borított falú kifutókban karmosmajmok élnek: az arany oroszlánmajmok (Leonthopithecus rosalia), Goeldi-tamarinok (Callimico goeldi), fehérfejű selyemmajmok (Callithrix geoffroyi), ezüst selyemmajmok (Mico argentatus), császárbajszú tamarinok (Saguinus imperator) és törpe selyemmajmok (Cebuella pygmaea) részben a gibbonokéhoz hasonló, üvegfalú külső kifutókba járhatnak ki, egy részük viszont „nyalókaszerű”, a törpevíziló (Choeropsis liberiensis) külső kifutójában álló apró, rácsos ketrecekben juthatnak a számukra létfontosságú napsugarakhoz. Hozzá kell tennem, meglehetősen bizarr látványt nyújtanak ezek a dróthálóból épült gömbök az aprócska vízilómedence mellett.
A Majomházhoz területileg és megjelenésében is szervesen illeszkedik az egykor krokodilok és teknősök tartására, illetve a flamingók téli elhelyezésére szolgáló épület, melyet 1989-ben törpe vízilovak és maláj medvék (Helarctos malayanus) tartására alakítottak át. Utóbbi fajból ott jártunkkor már csak egyetlen, nagyon öreg, 1986-os születésű nőstény példány élt a furcsa, túlméretezett terráriumra emlékeztető, üvegfalú kifutóban. Mivel az idős medve korából adódóan nehezen mozgott, már csak az egyik kifutót használhatta, a másik, korábban szintén maláj medvék elhelyezésére szolgáló kifutóban mosómedvék (Procyon lotor) éltek. A szűkös, berendezést alig tartalmazó férőhely ma már teljesen alkalmatlannak tűnik a medvék tartására, átépítését a közeljövőben tervezik. E sorok írásakor már nem tartanak maláj medvét Olmützben, az említett idős példány 2019-ben pusztult el.
Nőstény aranyarcú gibbon (Nomascus gabriellae) © Boros Tamás
Ha a Majomház után balra fordulunk, hamarosan szemünkbe ötlik egy nagy, félgömb formájú, fémből és a ráfeszített hálóból álló szerkezet: az eredetileg 1993-ban átadott röpde építésénél a koncepció az volt, hogy semmiféle belső tartóoszlop ne akadályozza a madarak mozgását. Sajnos az eredeti konstrukció már az év decemberében összeomlott a rá nehezedő hó súlya alatt, így a következő években újjá kellett építeni, a dróthálós borítást könnyebb, rugalmas nejlonhálóra cserélték, így 1995-ben újra birtokba vehették a lakói. Mai állapotát a 2018-19-ben elvégzett rekonstrukcióval nyerte el, amikor az eredeti terveknek megfelelően lehetővé vált, hogy a látogatók is belépjenek a röpdébe, és akadály nélkül szemlélhessék az itt élő madarakat. Sajnos ott jártunkkor erre még nem volt lehetőség, mi csak távolról, a rácsokon keresztül fotózhattuk a lakókat. A 45 méter átmérőjű, legmagasabb pontján 15 m magas férőhely jelenleg többek közt kaffer szarvasvarjaknak (Bucorvus leadbeateri), amuri darvaknak (Grus vipio), mandzsu darvaknak (Grus japonensis), pulykakeselyűknek (Cathartes aura), örvös csájáknak (Chauna torquata) és különféle vízimadaraknak ad otthont, illetve ott jártunkkor itt mutatták be a kert királykeselyűit (Sarcoramphus papa) is, akkor még a darvak a szomszédos férőhelyen éltek.
Egy meredeken emelkedő ösvény vezet az állatkert magasabban fekvő részébe. Az út bal oldalán az egész domboldalt elfoglaló, terjedelmes kifutóban szibériai kőszáli kecskék (Capra sibirica) élnek. Sajnos az élményen sokat ront a nem túl esztétikus, láthatóan nem az utóbbi években épült rozsdás vaskerítés. A közelben találjuk a zergék (Rupicapra rupicapra) erdős kifutóját is. Az út végén egy kis külön épületben az éjszaka világába nyerhetünk bepillantást. Az 1999-ben átadott bemutató kerületén elhelyezett férőhelyek éjszakát imitáló, halvány fénnyel vannak megvilágítva, bennük sivatagi rókák (Vulpes zerda), ecsetfarkú patkánykenguruk (Bettongia penicillata ogilbyi) és füleskuvikok (Otus scops) élnek, a terem központi részén pedig szabadon röpködhetnek a Durrell-könyvekből jól ismert Rodriguez-szigeti repülőrókák (Pteropus rodricensis). A bejárat mellett külön bemutatóban Azara-bagolymajmokat (Aotus azarai boliviensis) láthatunk.
Szibériai kőszáli kecske (Capra sibirica) © Mazács Anita
Ezután tekintsük meg az állatkert egyik legújabb, 2010-ben átadott, és véleményem szerint az egyik legjobb kifutókomplexumát: a terjedelmes, közel egy hektáros, dombos terület az amerikai feketemedvék (Ursus americanus) és a Hudson-öböli farkasok (Canis lupus hudsonicus) számára nyújt ideális életteret. A kifutó három részből áll, melyből egyet a farkasok és a medvék akár közösen is használhatnak (ott jártunkkor – talán a viszonylag fiatal medvebocsok miatt – a farkasok nem jöhettek át a medvék területére), illetve két területet csak a farkasok birtokolnak. A medvék belső férőhelyei részben a földbe süllyesztve találhatók, így tökéletesen illeszkednek a környezetbe. Egy kis gerendaházat formáló kilátóból nagyszerű kilátás nyílik a teljes kifutórendszerre, illetve több helyen készültek kisebb betekintők, ahonnan a farkasokat szemlélhetjük csaknem zavartalanul. Korábban a kert több farkasalfajt is bemutatott, azonban az ő elhelyezésükre szolgáló, korábban sakáloknak, hiénáknak és hiénakutyáknak is otthont nyújtó korszerűtlen ketrecsort már elbontották. Az amerikai feketemedve vagy baribál ma már az állatkerti ritkaságok közé sorolható, személy szerint mindössze harmadik alkalommal találkoztam ezzel a fajjal.
Az állatkert felső területe még egy különleges állatnak ad otthont: az amuri leopárdok (Panthera pardus orientalis) modern, a 21. század igényeinek megfelelő kifutóit 2013-ban vehették birtokba a világ legveszélyeztetettebb nagymacskái közt számon tartott állatok. A komplexum három szépen növényesített külső férőhelyből áll, melyeket a látogatók számos pontról, többek között a műsziklán elhelyezett kilátóból vagy üvegbetekintőkön keresztül nézhetnek meg, de akár barlangszerűen kialakított folyosókról is. Ezen kívül négy, a látogatók számára nem látható belső kifutó is a macskák rendelkezésére áll. A növényzet gazdagságát jól jellemzi, hogy ott jártunkkor sokszori, különböző napszakban megejtett próbálkozásaink ellenére sem sikerült megpillantanunk egyetlen leopárdot sem.
Az állatkert egyik legismertebb kifutója a japán makákóknak (Macaca fuscata) otthont adó terület, melynek különlegessége, hogy áprilistól szeptemberig megfelelő időjárás esetén a látogatók a majmok között szabadon sétálhatnak, természetesen csak felügyelet mellett. Rossz idő esetén csak a kifutóba vezető gyaloghídról szemlélhetjük az állatokat, sőt télen a híd is lezárásra kerül. A látogatók a híd két végén elhelyezkedő kis kunyhókon keresztül közlekedhetnek anélkül, hogy a majmok elhagynák a területet.
Amerikai feketemedve v. baribál (Ursus americanus) © Boros Tamás
Meglehetősen kettős érzésem volt a kisragadozóknak szentelt kifutósor szemlélésekor. Az egykori fácános helyén az 1980-as évek végén és a ’90-es évek elején épült bemutató számos igazán érdekes fajnak ad otthont, így többek között sárgatorkú nyesteket (Martes flavigula aterrima), amuri leopárdmacskákat (Prionailurus bengalensis euptilura), Geoffroy-macskákat (Leopardus geoffroyi) és barna mongúzokat (Grossarchus obscurus) is láthatunk, de sajnos méltatlanul kicsi és szegényes berendezésű kifutókban. A bemutatás jellege csaknem minden esetben hasonló: a kis központi épületben kapnak helyet az állatok üvegablakon át megtekinthető belső férőhelyei, melyekhez az épület két végében egy-egy üvegfalú külső kifutó csatlakozik. A felsoroltakon kívül sárga mongúzok (Cynictis penicillata), szerválok (Leptailurus serval), európai vadmacskák (Felis silvestris), illetve a ragadozók sorából kilógó afrikai bojtosfarkú sülök (Atherurus africanus) is itt kaptak elhelyezést. A sort néhány madárröpde zárja, bennük különféle papagájfajok, tukánok és szarvcsőrűek.
Szervál (Leptailurus serval) © Boros Tamás
