ZOOROPEEurópa állatkertjei
ZOOlogical Gardens of EuROPE
ÁLLATKERT, AKVÁRIUM és MÚZEUM KOMBINÁCIÓJA - ZOO és AQUAZOO SCHMIDING I.
Arthropodenzoo, Aquazoo és Evolutionsmuseum
Írta: NAGY ANTAL
2020
Fényképezte: NAGY NORBERT és NAGY ANTAL
2020
Feltöltve: 2020. december 08.
A turisták körében kedvelt úti cél a Felső-Ausztriában található, alig 3200-as lakosságú Krenglbach. A kis település egyik „külvárosa” Schmiding, amely Ausztria egyik leghíresebb és leglátogatottabb állatkertjének ad otthont. Megmondom őszintén, a 2020 júliusában történt látogatásom előtt nem sokat tudtam erről a bemutatóról. Fajszám tekintetében az ország második leggazdagabb állatkertje a schmidingi, egyedszám tekintetében pedig csak két fővárosi állatbemutatóban (Tiergarten Schönbrunn és Haus des Meeres) találkozhatunk egy gyűjteményen belül ennél több állattal Ausztriában. Az állatkertet kb. 200.000 látogató keresi fel évente.
Néhány információ a látogatás előtt
Nem mindig volt ez így: a Schmidingi Állatkert 1982-ben nyitotta meg a kapuit, akkor még madárparkként. Később, 1997-től kezdve, látogatói nyomás hatására elkezdődött az „igazi állatkertté válás”, sorra kerültek beszerzésre a nagy testű, érdekes állatfajok, melyek többsége csak itt látható, vagy, legalábbis ritkaságszámba megy Ausztriában. Az állatgyűjtemény legnagyobb részét ugyanakkor ma is a madarak teszik ki, közülük is kiemelném a vízi-és parti madarak, ragadozó madarak, papagájok és szarvcsőrű madarak szép és fajgazdag gyűjteményeit.
2008-ban nyílt meg az állatkert „leányvállalata”, az Aquazoo elnevezésű akvárium-terrárium-múzeum komplexum. Az Aquazoo-hoz közvetlenül kapcsolódó épületrészben már korábban is látogatható volt egy etnográfiai kiállítás – Begegnung der Kulturen, vagyis „Kultúrák Találkozása” – mely nevéből adódóan az emberi kultúra sokféleségével ismertette meg az érdeklődőket. Ez a bemutató az évek során teljesen megújult, és 2017 májusától kibővített tartalommal, Evolutionsmuseum Schmiding, az az „Schmidingi Evolúció Múzeum” néven fogadja vendégeit. Bár a Zoo, az Aquazoo és az Evolutionsmuseum egyazon intézmény kezelésébe tartozik (ezt a látogatásom során az egyik alkalmazottal folytatott beszélgetésem is megerősítette), érdekes módon a szakirodalmat böngészve több helyen is találkozhatunk ezen egységekkel külön-külön intézményekként, pl. az Abenteuer Zoo című könyvben, mely külön állatbemutatóként ismerteti a Zoo-t és az Aquazoo-t. Az állatkerti látogatásunk kezdetén ajándékba kapott térképen is csupán a hagyományos állatkerti részleg faj- és egyedszámát tüntették fel a készítők – mely 150 faj kb. 1000 egyede – holott az intézmény elsősorban az Aquazoo-ban bemutatásra kerülő fajoknak köszönheti fajgazdagságát (melyek száma több, mint kétszer akkora, mint az állatkerti részlegé). Érdekesség, hogy az Evolutionsmuseumnak saját honlapja is van.
Érdemes megjegyezni, hogy az állatkert viszonylag közel található több másik vidéki osztrák állatkerthez. Így akár egy több intézményt is érintő állatkert-látogatós napot is szervezhetünk, ha a közelben járunk. Mi az innen mindössze 8 km-re fekvő Welsi Állatkert (Tiergarten Wels) – melynek ismertetője korábban már megjelent a honlapon – meglátogatása után, egyazon napon érkeztünk Schmidingbe. A Schmidingi Állatkert tömegközlekedéssel Welsből és Krenglbach-ból indulva is viszonylag könnyen megközelíthető. Az autóval érkezőket csupán két aprócska parkoló várja a bejáratnál, de szerencsére kicsivel távolabb egy nagyobb parkoló is fogadja a vendégeket, ahonnan néhány perc séta után érjük el a bejáratot. A kis fogadóépületben található a jegypénztár és az intézmény egyetlen ajándékboltja, a Gibbo Shop. Gibbo, a fehérkezű gibbon (Hylobates lar) az állatkert kabalafigurája, alakja több helyen is feltűnik látogatásunk során.
Érdekesség, hogy az állatkert télen csak hétvégéken és ünnepnapokon tart nyitva, néhány éve azonban még egyáltalán nem fogadott látogatókat ebben az időszakban. Az Aquazoo azonban egész évben nyitva tart, és télen-nyáron, rossz időben egyaránt (majdnem) teljesen fedett látványosságot kínál.
A pénztárnál háromféle jegytípus közül választhatunk. A „Zoo-jeggyel” értelemszerűen csak a hagyományos állatkerti részleget járhatjuk körbe, míg az „Aquazoo-jeggyel”- mely számomra megdöbbentő módon megegyező árban van a másik jegytípussal- az akvárium-terrárium, a múzeum és az Arthropodenzoo nevű ízeltlábú-bemutató látogatható. Ha mind a két részleget szeretnénk bejárni, lehetőségünk van kombinált jegy vásárlására is, mely kissé borsos árú a magyar viszonyokhoz szokott látogató számára: e sorok írásakor a felnőtt kombinált jegy 19,80 euró, vagyis kb. 7.000 Ft.
Az állatkert térképe
Arthropodenzoo
Mind narratívában, mind pedig az állatkerten belüli földrajzi elhelyezkedés szempontjából érdemes sétánkat az Aquazoo részleggel kezdeni. Az intézmény főbejáratán kilépve alig egy perces sétával érjük el az Arthropodenzoo-t, mely az Aquazoo komplexum két épülete közül a kisebbik méretű. Mielőtt belépnénk az inszektáriumba, érdemes megnézni a bejárat közvetlen közelében kialakított kifutó lakóit is. A kerítésen elhelyezett szemléltető tábla tanulsága szerint a terület korábban girgentana kecskék (Capra aegagrus f. hircus) tartására szolgált. A különleges alakú szarvukról híres kecskék azonban ott jártamkor az állatkert másik pontján, az állatsimogatóban kerültek bemutatásra. Korábbi lakóhelyükön egy Darwin-nandu (Pterocnemia pennata) pár védte agresszíven fészkét és területét.
Az Arthropodenzoo ajtaján belépve elsőként egy miniatűr dél-amerikai esőerdő fogad bennünket. Kétség kívül ebben a bemutatóban gyűjtöttek össze egy csokorra valót a Schmidingi Állatkert legnagyobb állatkerti ritkaságai közül. A látogatók figyelmét elsőként a jellegzetes megjelenésű egyszarvú csáják (Anhima cornuta) vonják magukra. Ez a madárfaj jelenleg csupán két európai állatkertben kerül bemutatásra, Schmidingen kívül egyedül a Walsrode-i Madárparkban gondozzák a fajt kontinensünkön. A különleges madárpár korábban a kulisszák mögött kialakított férőhelyen töltötte a nyarakat, 2020-tól kezdve azonban télen-nyáron az Arthropodenzoo lakóivá váltak. Még az egyszarvú csájánál is nagyobb állatkerti kuriózum a Santarém-selyemmajom (Mico humeralifer), a faj ugyanis jelenleg egész Európában csupán Schmidingben kerül bemutatásra, ezen kívül a ZIMS-et használó állatkertek között is világszerte csupán Krenglbach van feltüntetve tartó intézményként. A kis schmidingi esőerdőben egy jelenleg háromfős csapat képviseli a különleges majomfajt. Sajnos a ritka karmosmajmok szemléltető táblája hibás: egy közönséges selyemmajom (Callithrix jacchus) fényképe szerepel rajta, holott ez a faj jelenleg nem kerül bemutatásra az állatkertben. A Dél-Amerika bemutatóban látható harmadik faj, a borsevő törpetukán (Selenidera piperivora) szintén kuriózum Európában, még ha nem is akkora, mint a csáják és a selyemmajmok: e sorok írásakor mindössze hét állatkert gondozza ezt a tukánfajt kontinensünkön. A tukán egyébként az állatkert egyik címerállata, bár a zebra és a zsiráf alakja mellett egy, a borsevő törpetukánnál nagyobb testméretű tukánfaj szerepel az intézmény logójában.
Az Aquazoo-n és az Evolúciós Múzeumon végighaladó, az evolúciót bemutató tematikus kiállítás-sorozat első része már az Arthropodenzoo-ban is megjelenik. Mikrozoo néven a Dél-Amerika bemutató közvetlen környezetében is találkozhatunk különböző oktatási elemekkel, elsősorban mikroorganizmusok felnagyított fotóival és modelljeivel. Nem csupán mikróbák, hanem fejlettebb élőlények, pl. hangyák és százlábúak modelljei is láthatók itt, melyek egy része a csáják, a selyemmajmok és a tukánok férőhelyén belül, az élő állatokkal közös térben lett elhelyezve. Az épületben található az állatkert egyik oktatóterme is.
A tényleges inszektárium elsődleges célja felhívni a figyelmet a földi élet sokszínűségére és az ízeltlábúak világára. Véleményem szerint összességében egy kevésbé esztétikus bemutatóról van szó, mely olyan hatást keltett bennem, mintha egy állatkert látogatók elöl elzárt részlegén található karantén-terráriumok gyűjteménye lenne. Több, általam korábban meglátogatott állatkertben is találkoztam már ennél a módszernél sokkalta szebben kialakított ízeltlábú-bemutatókkal. Minden esetre ez semmit nem von le abból a tényből, hogy a terráriumok berendezése alapvetően szép és legtöbbször a méretük is megfelelő a bennük tartott fajok igényeinek. Az ízeltlábúakon kívül kisebb testű hüllőket is láthatunk itt, pl. leopárdgekkókat (Eublepharis macularius), szakállas agámákat (Pogona vitticeps), tokee gekkókat (Gekko gecko), sisakos kaméleonokat (Chamaeleo calyptratus), tűzszinkeket (Lepidothyris fernandi) és különböző anoliszokat (Anolis spp.). Az ízeltlábú-gyűjteményből mindenképpen érdemes kiemelni a sok botsáskafajt, a közönségkedvenc madárpókokat és a színpompás virágbogarakat. Állatkerti körülmények között viszonylag ritkán látni a tüskés porva (Dermestes maculatus) nevű bogárfajt. A porvák terráriuma kissé megdöbbentően hat a szemlélődőre, hiszen elhullott állatok csontvázai „díszítik” azt, a faj ugyanis dögevő életmódot folytat.
Az Arthropodenzoonak otthont adó épület másik szárnyába átsétálva a rovarvilág legszebb képviselőit ismerhetjük meg: egy nagy teremben, labirintus-szerűen elhelyezett vitrinekben lepkepreparátumokat láthatunk. Nem egyszerű múzeumi lepkebemutatóról van szó, hanem pompásan kialakított diorámákról: mindegyik bemutató egy-egy adott élőhely lepkefaunájából nyújt ízelítőt, hazai és egzotikus élőhelyek lepkéiből egyaránt. Nagy bánatomra az állatkertben nem került kialakításra olyan lepkekert, ahol élő példányokat is meg lehet figyelni. Érdekesség, hogy az épületben két alternatív útvonal közül választhatunk, ugyanis az inszektáriumot kihagyva egyből kezdhetünk a lepkebemutatónál is.
Egyszarvú csája (Anhima cornuta) © Nagy Norbert
Aquazoo
Az Arthropodenzoo-t elhagyva néhány perces sétát követően érjük el az Aquazoo és a múzeum közös épületét. A teljes komplexum 6500 m² nagyságú, ebből 3500 m²-t tesz ki az akvárium-terrárium részleg és 3000 m² a múzeum. Útközben jobb oldalt az állatkerti részleg néhány kifutójának lakóiban gyönyörködhetünk, hiszen elsőként a Rotschild-zsiráfoknak (Giraffa camelopardalis rothschildi), majd az erdei szitutungáknak (Tragelaphus spekii gratus) és különböző madárfajoknak otthont adó, nagy kiterjedésű karámok mellett sétálunk el. Az ösvény bal oldalán korábban szintén egy kifutó volt kialakítva, amelyben először kétpúpú tevék (Camelus bactrianus), később pedig struccok (Struthio camelus), kecskék, valamint különböző lúd-és a darufajok kerültek bemutatásra. A területen e sorok írásakor építkezés zajlik, a korábban itt élő állatok egy része az állatkert más-más pontjaira költözött, másik része pedig átmenetileg látogatók által nem megtekinthető férőhelyeken él. Sajnos sem a helyszínen, sem pedig később, az interneten böngészve sem sikerült kiderítenem, hogy mi célt fog szolgálni a jövőben az a nagy épület, amely a területen épül. Bízom benne, hogy néhány év múlva, amikor elkészül, újra ellátogathatok majd az állatkertbe, és így megtudhatom majd az új fejlesztés funkcióját is.
Az Aquazoo épületébe belépve olyan érzésünk támad, mintha egy mozi és egy múzeum keverékében járnánk. Nézőtér filmvetítéssel, hangeffektusok, kőzetek, fosszíliák másolatai és diorámákban elhelyezett ősállat-szobrok fogadják az érdeklődőket. Megismerkedhetünk az élet kialakulásával, az ősi tengerek, óceánok lakóival és a szárazföld meghódításával. Tovább haladva labirintus-szerűen kanyarog az út, miközben elérkezünk a dinoszauruszok koráig. A dinoszauruszok és más ősállatok szobrai kétség kívül hatásosak, bár méretük több faj esetében is jócskán elmarad az eredetitől. Számomra érdekes volt, hogy a termek megvilágítása meglehetősen gyenge, ezen kívül nem üvegfal, hanem rácsok mögött láthatjuk az ősállatok szobrait. A makettek mellett néhány csontváz rekonstrukciója is helyet kapott itt. A dinoszauruszok és más őshüllők mellett az első emlősök is megjelennek a kiállításban. Sajnos a kínai óriásszalamandra (Andrias davidianus) korábbi terráriuma jelenleg üresen áll: lakója 2019-ben elpusztult.
Az épületben látható élőállat-gyűjtemény célja a tengerek, az óceánok és az esőerdők élővilágának bemutatásán túl néhány „élő kövület” megismertetése a látogatókkal. Az állatkert legnagyobb akváriuma a cápás akvárium, melyet több helyen is Ausztria legnagyobb tengeri akváriumaként hirdet az intézmény. Ezt a kijelentést azonban nem árt fenntartásokkal kezelni: bár a medence valóban hatalmas, véleményem szerint a bécsi Haus des Meeres akváriumai még nagyobbak. A schmidingi cápás akvárium névadó „sztárjai” a feketeúszójú szirticápák (Carcharhinus melanopterus). Bár ez a faj a személyes kedvenc cápafajom, számomra még náluk is nagyobb érdekesség a termetes közönséges levesteknős (Chelonia mydas), aki a bemutató legújabb lakójaként 2020 júniusában érkezett meg Hollandiából. A cápás akváriumot az Aquazoo egy másik pontján felülről is megnézhetjük, így akár a teknős levegővételeinek megpillantását is elcsíphetjük. A hetente többször megtartott, kommentált cápa-és teknősetetés szintén érdekes látványosság. Az akvárium közepén egy nagy korallszirt lett kialakítva, melyet egy kicsit átalakítottak a levesteknős érkezésével: felső része a víz felszínén kívül található, homokos tengerpartot formáz, ahová kedve szerint kimászhat a termetes páncélos. A közönséges levesteknős viszonylag ritka faj az európai állatkertekben és akváriumokban, Ausztriában azonban két helyen is bemutatásra kerül. A cápákon és a teknősön kívül számtalan kisebb halfaj lakja a medencét, melyek közül kiemelném az aranymakrélák (Gnathanodon speciosus) szép csapatát.
A cápás akváriumtól tovább sétálva az ellenkező oldalon rövidesen egy hatalmas korallszirtes akváriumhoz érkezünk, mely méretében nem sokban marad el a nagy cápás bemutatótól. Érdemes megállni előtte néhány percre és gyönyörködni az itt látható halak és korallok szín-és formagazdagságában. Érdekesség, hogy az itt látható fajok egy része a nagy cápás akváriumban is bemutatásra kerül. Az állatkert harmadik, egyben utolsó tengervizes medencéje a szirticápás akvárium közvetlen szomszédságában épült fel. Az akvárium közös szűrőkörön van a nagy cápás medencével. A sekélyebb tengerpart élővilágát bemutató akváriumban időnként élénk hullámzás „töri meg a nyugalmat”. A bemutatott fajok közül érdemes kiemelni az unikornishalat (Naso unicornis) és a barnasávos bambuszcápát (Chiloscyllium punctatum).
A legkisebb tengeri akvárium melletti lépcsőn felsétálva megérkezünk az Aquazoo központi csarnokához. Az úton haladva egy kört teszünk a csarnokban, miközben mindkét oldalon akváriumok, terráriumok és paludáriumok várják a kíváncsi szemlélődőket. Az út végére érve, a kijáratnál lesz lehetőségünk a cápás akvárium felülről történő megtekintésére. A csarnokban ezt leszámítva már nem kerültek kialakításra tengervizes akváriumok, helyüket édesvízi medencék veszik át. A központi részen láthatjuk a kajmánok kifutóját és medencéjét, melyet egy viszonylag alacsony kerítés határol. A terráriumban Yacare kajmánok (Caiman yacare) kerülnek bemutatásra, de az állatkertben - jelenleg a kulisszák mögötti férőhelyen - pápaszemes kajmánokat (Caiman crocodilus) is gondoznak. A kajmánok melletti kifutóban az élő kövületek közé tartozó tatuk egyik képviselőjével, a sörtés armadillóval, más néven nagy szőröstatuval (Chaetophractus villosus) találkozhatunk, melyből egy párt gondoznak Schmidingben. A faj jelenleg csak itt látható Ausztriában. A központi rész bemutatóinak sorát a dél-amerikai halóriások akváriuma zárja. A medence lakói között éppúgy megtalálhatóak a fekete pakuk (Colossoma macropomum) és a vörösfarkú harcsák (Phractocephalus hemioliopterus), mint az arapaimák (Arapaima gigas), utóbbi a Föld egyik legnagyobbra növő édesvízi halfaja. A híresen jól ugró arapaimákat – a kajmánokhoz hasonlóan – befelé hajló, plexi „kiugrás-gátló” akadályozza meg a „szökésben”.
A csarnok egyik oldala mentén elhelyezkedő terráriumokban és akváriumokban szintén Közép-és Dél-Amerika élővilágával ismerkedhetünk meg. A bemutatókban különböző madárpókokkal, békákkal, halfajokkal – pl. több pirájafajjal, kisebb méretű pontylazacokkal és vitrosláshalakkal (Pterophyllum scalare) – valamint vörösfarkú boákkal (Boa constrictor) találkozhatunk, utóbbiak számomra érdekes módon kedvükre úszkálhattak a halak között az egyik nagy medencében, lakóhelyük ugyanis valójában egy paludárium. A csarnokban továbbá a látogatók között szabadon közlekedő ugrótamarinok (Callimico goeldii) teremtenek esőerdei hangulatot. Az épület végében az állatkert egyik étterme várja vendégeit.
A Dél-Amerika részleggel szemközti oldalon terráriumok kerültek kialakításra, az itt bemutatott állatok azonban már nem egy adott kontinens élővilágát képviselik. A nagyobb méretű bemutatókban többek között sárga anakondák (Eunectes notaeus), a velük közös terráriumban tartott kockás pitonok (Python reticulatus) (köztük egy világos színű, pigmenthiányos példány), leopárdteknősök (Geochelone pardalis), galléros gyíkok (Chlamydosaurus kingii) és vitorlás agámák (Hydrosaurus amboinensis) láthatók. Az Evolutionsmuseumhoz vezető folyosóra nyílik az Aquazoo kijárat, a mellette kialakított, kisebb terráriumok a Hüllő-ovit alkotják. Itt túlnyomórészt olyan fiatal hüllők kerülnek bemutatásra, akik már az állatkertben látták meg a napvilágot. Ez alól kivétel a méltánytalanul aprócska helyen tartott tüskésfarkú varánusz (Varanus acanthurus). Bár az állatkertben több varánuszfajt is gondoznak, jelenleg a tüskésfarkú varánusz, a gyíkok eme fajgazdag családjának legkisebb termetű képviselője az egyedüli olyan faj közülük, amely a vendégek által is megtekinthető terráriumban kerül bemutatásra.
Közönséges levesteknős (Chelonia mydas) © Nagy Antal
Evolutionsmuseum
Az Aquazoo és az Evolutionsmuseum között egy folyosón keresztül vezet az út az épületben, az átjáróban sétálva különböző kőzetekben és fosszilliákban gyönyörködhetünk. Innen érjük el az intézmény 180 m²-es fedett játszóházát, a Gibbo’s Kletterdschungel-t is. Érdekesség, hogy ebben az épületben is két alternatív útvonal áll a látogatók rendelkezésére, ugyanis az Aquazoo után a múzeumi rész megtekintése nélkül is kijuthatunk a szabadba, és visszasétálhatunk az Arthropodenzoo felé.
A múzeumnak otthont adó, hatalmas alapterületű épületszárnyban elsőként egyirányú útvonalon sétálhatunk a diorámák között, később, a több emeletnyi látnivalót magában foglaló központi csarnokban – bár ajánlott útvonal itt is a rendelkezésünkre áll – saját magunk dönthetjük el, hogy merre haladunk. Elsőként az emberi faj fejlődéstörténetét ismerhetjük meg, majd az evolúció rejtelmeit, a különböző vallásokat, vagy éppen a világ kultúráinak sokféleségét bemutató jeleneteket láthatunk. Néhány robot segítségével a jövőbe is bekukkanthatunk; a gyerekek egyik kedvence az „ülő robot”, aki a múzeumpedagógiai foglalkozások során megelevenedik. A múzeum saját oktatóteremmel rendelkezik. Az emberek és emberelődök szobrai viaszfigurák, ahogyan néhány ősállat (pl. a Deinotherium nevű ősi elefánt) ezzel a technikával elkészített mását is láthatjuk itt. Mindenképpen érdemes azonban kiemelni az itt látható állatpreparátumok sokféleségét, közülük nem egy ritkaság is látható a gyűjteményben. Számomra érdekes volt, hogy az itt látható óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca) figurák nem preparátumok, hanem ügyesen elkészített szobrok.
Az Evolutionsmuseum grandiózus kiállítás, alapos végigjárása akár több órás elfoglaltságot is jelenthet. Így az állatkert és az Aquazoo meglátogatásával együtt akár egész napos program is lehet a schmidingi kirándulás. Számomra úgy tűnt, hogy a múzeumi rész túlságosan is hangsúlyos az állatkerthez képest, és kicsit eltereli a figyelmet a fő látnivalóról, az élőállat-gyűjteményről. Minden esetre az ember fejlődéstörténetét bemutató kiállítás megépítése kiváló alapötlet egy állatkert területén belül üzemelő, de alapvetően mégiscsak muzeális jellegű látványossághoz, korábban a Nyíregyházi Állatparkban is működött hasonló tematikájú panoptikum. Véleményem szerint az Evolutionsmuseum néhány kiállítása jól összeegyeztethető egy élő állatokat bemutató zoológiai látványossággal, más kiállítások megtekintésénél azonban kissé idegenkedtem, mert számomra ezek létjogosultsága egy állatkertben megkérdőjelezhető. Talán szerencsésebb lett volna az állatkerti részleg nevezetességeit is oly módon kialakítani, hogy az állatbemutatók hűen tükrözzék az adott faj(ok) természetes élőhelyén megtalálható népcsoportok kultúráját, hiedelemvilágát, mint ahogyan arra sok jó példát találunk szerte Európában. Mindezek ellenére nekem alapvetően tetszett a múzeumi részleg, természetkedvelő emberként mindenképpen ajánlom az Evolutionsmuseum megtekintését is az állatkerti séta mellett!
A múzeum kijáratán kilépve egy kis parkba érkezünk, ahol egy szabadtéri „lepkecsalogató kert” és egy hozzá kapcsolódó tanösvény került kialakításra. Ezen végigsétálva nem csak azokkal a növényekkel ismerkedhetünk meg, amelyeket kedvelnek a lepkék, hanem Európa néhány ismertebb lepkefajával is. Egy kis szerencsével pedig szabadon élő példányokat is láthatunk a növények között repkedni, akik vendégségben járnak az állatkertben. Innen nemsokára visszaérkezünk az Arhropodenzoo-hoz, majd a már ismerős úton tovább haladva az állatkert főbejáratához, melyen keresztülvágva elindulhatunk a másik, ezúttal az állatkerti részleghez vezető kijárat felé.
Neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) © Nagy Norbert
